A svájci "trombita ördöge" 2002-ben megjelent Mantis címû albuma a pörgõs drum & bass ritmusok, a zseniális bõgõzés és a Miles Davis-féle trombitajáték együtteseként zseniálisan sikerült. Az acid és az autentikus jazz kergetik egymást, és ezt a hajszát mi nagyon-nagyon élvezzük.
A The Point rögtön egy gyors szerzemény, Phillippe Garcia megmutatja, hogy mennyire jól is tud dobolni. Sok gitáros elszállás, mint Miles hetvenes lemezein, kifinomult fújás Truffaz-tól, fülbemászó basszusalap. A La Mamoire Du Silence, az elõzõ számmal ellentétben lassú és émelygõs, és Michel Benita nagyon jó bõgõ-intrót készített hozzá. Hosszú, selymes, elnyújtott trombitálás, amit enyhén visszhangos gitár fest alá. A Saisir egy sejtelmes alap és egy kellemes trombitálás, persze a sejtelmességre néha Erik is rásegít egy-egy elszállással. A dobos közben hatalmasat dobol, a gitáros itt is csak a statiszta szerepét játssza, bár Manu Codjia ebben már játszik egy gitárszólót. Garcia eközben szép lassan egy észvesztõ jungle-ös drum & bass-es dobjátékot konferált fel, és úgy jutott el idáig, hogy szinte észre se vettük. A nóta elejét és a végét lejtõs ösvénnyel áthidalta. A No Fear egy, az eddigiekhez képest rövid, kettõ és egynegyed perces lágy és lenge trombitaszóló halk szörnyhangokkal tûzdelve. A követ szerzemény Anouar Brahem és Erik Truffaz duettje. Brahem egy török hangszeren, oudon játszik, ami hasonló a szitárhoz, és jó drága. Nagyon szép elõadása, és újradolgozása a már a 2001-ben kijött Erik Truffaz Quintet lemezen hallhatott címadó Nina Valeria-nak. A Parlophone robothangokkal és kozmikus szélvihar neszeivel kezdõdik, ami átmegy egy reverbbel megtoldott szájbõgõzésbe, és mivel négy percen keresztül ez a cigányos beütésû szájkattogás megy, ezt egy hosszú interlude-nak vehetjük. A Magrouni egy indiai beütésû dnb szám. Mounir Troudi énekel, miközben egy erõteljes, pörgõs dob megy alatta. Aztán jön a kicsit káoszos fúvóstéma, és újból kezdõdik az éneklés. Külön tapsot érdemel Michel Benita, amiért a drum & bass bass-részét zseniálisan játékkal töltötte ki. A címadó Mantis újból egy sejtelmes szám jó hosszú témával. A gitár és a basszus itt újból a háttérbe vonul, és csak aláfestik "A mûvészt", aki nagyon jó, kellemes improvizációval édesíti meg a számot. Aztán azért a gitáros is játszik egy nem is rövid, és nem is rossz, itt-ott elszállós szólót. A Yasmina címû dalban, csak úgy mint a Nina Valeria-ban, egy pengetõs (ezúttal akusztikus gitár) és egy trombita kettõse mûvel csodálatos dolgokat. A Mare Moso-ban bebizonyosul, hogy seprûvel is lehet jungle-t játszani. Nagyon jó dob, nagyon jó trombita, nagyon jó bõgõ, gitáros meg sörözik. Az utolsó, Tahun Bahu egy autentikus, lassú jazz-nóta, szép gitárszólóval. A szám végébe HIDDEN TRACK-ként még elrejtettek egy Magrouni Reprise-t ének nélkül. Ezt a visszatérõs megoldást az új, Saloua címû albumon is alkalmazta a quartet.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.31

Lap elejére

Quimby - Kilégzés

A Quimby visszatérõ albuma sokkal nyugisabb lett, mint a 2002-ben megjelent Káosz Amigos. Sokkal több helyet és nagyobb hangsúlyt kapott a trombita, és ezáltal egy kicsit másabb is lett a lemez hangulata.
A Kamikaze bárány egy elég erõs szövegû, erõteljes nóta, a rhodes és a trombita adja a témát. A szinti is újítás a zenekarban. A Nyina egy melankolikus szám, mint sok másik is. Nagyon jó szöveg, kicsit katonaindulós trombita-riff, jó trombitaszóló, dühös hegedû, orgona, amit akarsz. A Homo defektus egy funky-gitáros, acid-basszus témával ellátott, elég furcsa, szokatlan szám. Azt persze már megszoktuk, hogy nem értjük a szöveget, de élvezzük. Egy kis drum&bass-es rész a végére, csak az ugrálás végett. A Country Joe McDonald egy vidám zene, laza akusztikus gitársikálás, boogie-woogies, rövid billentyûszóló. Ebbe a számba rögtön beleszerethetünk, persze csak az elõzõ három után. A Most múlik pontosan egy újabb melankolikus szám, ami a szerelemrõl szól (szerkesztői megjegyzés - 2006.07.30: tököm tudja, miről szól, elmúlásról, őszről, akármiről), és klipp is készült belõle. Azért jó, mert nagyon szép a szöveg, és a TNT rajongók nem értik (tisztelet a kivételnek). A Transzakció egy nyögvenyelõ átvezetés a Csáki Pityu Bá' balladájába, ami viszont kõkemény. Nagyon jó, blues-os orgona, erõs gitártéma, nagyon jó és elgondolkodtató szöveg. Csáki Pityu Bá' nem tudja megölni magát. A Don Quijote ébredése újból melankolikus. Bemutatja, hogy Don Quijote itt él közöttünk, ráadásul mindenkiben. Cseh Tamásos, egy-gitáros, jó szöveges. Az Autó egy szerpentinen egy aranyos szám, és leginkább a lányok szívét érinti meg. Könnyed, lenge, élet-igenlõ, vagy nemlõ, ezt nem tudom eldönteni. Kis hegedû, kis gitár, kis konga. A Kisember a csónakban egy recsegõ, álmos, félhomályos kocsmahangulatú, háromnegyedes dal. Nem is kell errõl többet mondani. A Sehol se talállak bejárja az egész világot, és keres valamit. Mindenki döntse el, hogy mit. Vibrafonos, diabolikus gitárszólós, pattogós, vidám vagy szomorú, ezt nem tudom eldönteni. A Legyen vörös egy ördögi nóta, drámai, már-már filmzenébe illõ grand piano szólammal. Ordítós, ideges, "...nekem mindegy, csak a színe legyen vörös...". A Mari egy lassú, de nem annyira melankolikus dal. Bár a vége felé már elég melankolikus. Szóval, enyhén melankolikus. A Magam adom egy Captain Beefheart-os, ugrálós blues, orrhangon ordítással és slide-gitárral. Líviusz énekli. A Ventillátor blues a Magam adomhoz hasonlóan recsegõ rádióminõségben került fel a lemezre. Lomha, vérfagyasztó, koponyás blues-snitt. Az Az egyik ember... még egy háromnegyedes szám, idõtálló igazságot közvetít: "Kevés az ember Sok az emberszerû lény". Spanyolos trombitaszóló, raggea-s orgona, sajátos hangulat. A Viharon túl, szélcsenden innen egy tinglitangli gitáralapból és újból egy nagyon jó szövegbõl áll.
Sajnos nem lehet leírni, hogy milyen jól sikerült a lemez, úgyhogy mindenképp vegyétek meg.

TurtleKat
2005.12.29

Lap elejére

System of a Down - Mezmerize / Hypnotize

3/3 - Hypnotize

A Hypnotize 2005. november 21-én jelent meg, és mi az utolsó héten már a systemofadown.com-on láthatott visszaszámlálóval számoltuk a másodperceket. Bár november 15-tõl már sunyiban letölthetõ volt a netrõl, azért a megjelenés napja íródott be ünnepként a SOAD fanok naptárába.
Az Attack egy erõs kezdés. Kemény dobcséplés, gitársikálás és tized-másodpercenként villanó fehér reflektorok minden irányból. Bár a verze-részek lassúak és gomolygósak, azért erre számra a kemény, metálos elemek miatt emlékezünk. A szövege valószínûleg az Amerika és a Közel-kelet háborúzásáról szól ("The bombing of all homes and villages"), ami hozzájuk különösen közel áll, mivel örmények. A Dreaming az Attack témai folytatása. Nagyjából ugyanarról szól a két dal, csak kicsit jobban ki van élezve a halálra. A dalnak szomorú, gyászoló hangulata van, mint egy embernek, akinek odaveszett a legjobb barátja. Lomha a gitár, csak itt-ott gyorsul fel a nóta során. A Kill Rock 'N' Roll egy olyan típusú szám, mint a Mezmerize-on a CIGRO. Pogóhoz szükséges lüktetés, fülbemászó dallam, olyan szöveg, amit ordítani jó. A szöveg a Rock & Roll-ról szól, meg valószínûleg arról, amit az emberek látnak benne. A címadó Hypnotize újból egy fülbemászó szerzemény. A szövege nagyon bonyolult és mögöttes tartalmának elemzését ebbõl a cikkbõl kihagynám, mivel errõl a dalról könyveket lehetne írni. Kevésbé metálos, inkább az alter felé húz (az MTV szerint is), de szerintem könnyelmûség alternatívnak titulálni. A Stealing Society újból egy zúzós, fejrázós metálság furcsa szöveggel, aminek valószínûleg újból köze van a háborúhoz ("Two suns Watching them both fighting Two suns Seeing them both dying"). A Tentative gyors, pattogós, nagyon jó koncertszám. Mint a Dreaming, ez is a háború utáni halálról szól ("Going down, in a spiral to the ground No one, no one's gonna save us now"; "The bombs are falling overhead with no sight"). Vannak benne a metáltól távolálló, újból inkább az alternatív zenére jellemzõ elemek, motívumok. A U-Fig egy örjöngõ, killerpogós dal. Szép lassan kezdõdik majd hirtelen elkezdõdik az ütemes ugrálás és ez a hirtelen drop számtalanszor újra elõjön. A Holy Mountains egy drámai, lírikus szerzemény. Hogy mirõl szól, ahhoz olvassuk el a lent található System of a Down interjút, és aztán gondolkozzunk el rajta. Lassú, nagyon jó zenei aláfestést kapott a zseniális szöveg, és ezért ezt a számot nagyon szeretjük. A Vicinty of Obscenity egyszerre elmebeteg, és egyszerre nagyon jól megszerkesztett. A szövegnek van néminemû szexuális tartalma, mindenesetre a "Banana Terracotta Pie" ordítása igen mulatságossá teszi a számot. A She's Like Heroin egy olyan prostituáltról szól, aki azért lett az, ami, hogy a kapott pénzbõl heroint tudjon vásárolni. Valószínûleg van párhuzam a csaj és az amerikai kormány között, különben a zenekart nem úgy hívnák, hogy System of a Down. A Lonely Day egy nagyon szépre sikerült szerelmes dal ("And if you go I wanna go with you And if you die I wanna die with you"). Lassú, drámai, és végre egyszer sírhatunk egy SOAD szerzeményen. Az utolsó, Soilder Side végérvényesen lezárja a a két lemezt. Nem nagy meglepetés, hogy a háborúról szól, méghozzá nagyon ízléses zenével megáldva. A szám utolsó egy percében hallhatjuk azt a pár sort, amibe a Mezmerize elején beleszerettünk.
Katarzis katarzis hátán így a lemez végére.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.26

Lap elejére

System of a Down - Mezmerize / Hypnotize

3/2 - Mezmerize

A 2005. tavaszán megjelent Mezmerize egy nagyon színes és változatos album lett. Néhány számnak nem is csináltak intrót, és ha csináltak is, halkabbra csinálták mint magát a dalt, így egyes számok ijedtséget válthatnak ki a hallgatóból.
Az Intro Soldierside egy lassú, nem torzított gitárral felvett, lírikus, drámai intro a duplaanyaghoz, aminek a teljes verziója a Hypnotize utolsó számaként hallható. Ezzel a megoldással újból csak az õrületbe kergették a rajongókat. A BYOB (Bring Your Own Bombs) egy olyan ijesztgetõs szám, amirõl elõbb írtam. Sok-sok zúzás, koncerten fizikai-, otthon lelki pogó, kis ordibálás, fülbemászó, Black Sabbath-os téma. Serj Tankien valószínûleg nem jókedvébõl írta a szöveget. A szöveg értelmezésében nem foglalok állást, tehát nem tudom, hogy pontosan mirõl szól. Azt tudom, hogy az egyik legjobb koncertnóta a lemezen. A Revenga nyugisan kezdõdik, majd a tizedik másodpercben elindul az ütemes gitártépés. Serj Tankian (énekes, szövegíró) és Daron Malakian (énekes, gitáros) nagyon szépeket hajlítanak benne. Ezt a számot egy fiú énekelheti szakítás után, aki egyszerre megkeseredett, és egyszerre bosszút forral volt kedvese ellen ("On my sweet revenge Will be yours for the taking It's in the making baby). Emiatt a szám is néha szomorú és lassú, néha pedig dühös és gyors. A CIGARO újból egy ijesztõs, hangos szám, az igazi zúzda. Tipikus olyan (láthatóan bújtatottan kormányellenes) szöveg, amit élvezetes ordítani, a zenére pedig kiválóan lehet pattogni. A RadioVideo egy nem várt hangulatú szám. Tingli-tanglis lüktetés, nagyon profin összehangolt énekek, ordibálós refrén, szép, kis gitárszóló. A szám témája média és a valóságshow-k, és a sorozatok ("They take me away from The strangest places Sweet Danny and Lisa"). A This Cocaine Makes Me Feel Like I'm On This Song egy gyors, hadarós, headbang-es dal. A drogosok drog utáni vágyakozásáról, a leszokás nehézségeirõl és következményeirõl ("I hope your stepson doesn't eat the fish When we’re crying for our next fix"), és még biztos sok másról is szól. A Violent Pornography címe magért beszél. Serj és Daron az "Everybody, everybody, everybody living now Everybody, everybody, everybody fucks Everybody, everybody, everybody living now Everybody, everybody, everybody sucks" szöveget éneklik nagy-nagy átéléssel. Tipikus olyan dalszöveg, amit imád a tömeg koncerten ordítani. Fülbemászó dallam, torz gitár, ugrálás. A Question! egy mély-értelmû, lírikus dal és a halálról szól. Szokatlan ritmus, akusztikus gitár a verze-részek alatt, zúzás szünetekben, és "la la la la la la la la". A Sad Statue egy szomorú szám egy szomorú szabadságszoborral, szerelemmel és hódítással ("We’ll all go down in history With a sad Statue of Liberty"). Nyelvöltögetés és gatyahúzogatás Bush elnök felé. Zeneileg színvonalas és változatos zúzódás. Az Old School Hollywood-ban megjelennek az elektronikus effektek, és a gép hang, ami azt hajtogatja, hogy: "Old school Hollywood Washed up Hollywood". Valaki imádja ezt a számot, valaki utálja. A szöveg mögöttes tartalmával nem foglalkozom. A Lost In Hollywood egy lassú kivezetõ szám, és furcsa, hogy Daron kibírta öt percig és huszonkét másodpercig torzítás nélkül.
Összehugyoztuk magunkat a katarzistól és a Hypnotize még csak most jön.
(A szövegekben mindenki más értelmet fog találni, én ezeket találtam)

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.24

Lap elejére

System of a Down - Mezmerize / Hypnotize

3/1 - A történet

A SOAD két 2005-ös nagylemeze (amit jobb egynek számítani, mivel összetartoznak) az év legjobb hanganyaga metál kategóriában. Fülbemászó dallamok, zúzás, nagyon jó dalszövegek, örmény népzenei elemekkel sulykolt ének.
Nagyon jó fogás, hogy két részben adták ki (A Mezmerize-t tavasszal, a Hypnotize-t õsszel), egyrészt mert így sokkal nagyobb a bevétel, másrészt mert felcsigázza a rajongókat.
A Mezmerize közeledtét a BYOB-bõl és a Question!-bõl készített single, A Hypnotize közeledtét pedig a címadó Hypnotize címû nótából készült single jelezte. Klip a Question!-bõl és a Hypnotize-ból készült, amit az MTV gyakran vetített.
Ezeken kívül a bandát az MTV Music Awards-on a legjobb alternatív zenekarnak titulálták. Hogy mért alternatív, azt szerintem õk se tudják, de nem is ez a lényeg.
Ha meghallgatjuk ezt a két lemezt, nagyon igényes rockzenét fogunk hallani, és ha a zenétõl mámorosan még a szövegre is tudunk figyelni, rájövünk, mennyi minden szar vesz még minket körül. Dráma, irónia, cinizmus. Egy háborúellenes és Bush-ellenes duplaalbumról van szó.

interjú az EXIT magazinban

Tipikusan az az anyag, amit elsõ hallásra mindenki azonnal magának akart. Az örmény gyökerekkel bíró zenekar tagjai, Serj Tankian, John Dolmayan, Daron Malakian és Shavo Odadjian kötetlen hangulatban válaszolt néhány kérdésre.

Melyik része fontosabb egy-egy lemezeteknek: a zene maga, vagy a szövegek által megfogalmazott politikai üzenet?

Serj: Szereted a pitét?

Igen.

Serj: És amikor pitét eszel, melyik részét élvezed jobban? A szélét? Vagy a gyümölcsöt? De komolyan!

A közepét.

Serj: Mert sokan a szélét szeretik, ami egy kicsit meg is pirult. Látod, ezért nehéz részekre bontani az egészet: mindenki más részét fogja szeretni. A politika egy szelete annak, amit csinálunk, de nem a lényege. Vannak, akik fogják az üzenetet, vannak, akik nem. A legfontosabb az, hogy ösztönösen jöjjön belõlünk a zene. Ha sikerül, neked is az ösztöneidre hat majd, bárhol is legyél a világon. Ha meg tudjuk szólítani az emberek szívét, hatni fogunk az elméjükre is. Ha az elméjüket célozzuk meg, semmire sem megyünk.

Mi volt a koncepció a Mezmerize/Hypnotize kettéválasztásában?

Serj: Ez egy hatalmas reklámhúzás... (nevetés) Á nem, igazából fogalmunk sincs. (nevetés) Úgy általában a zenénkkel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy olyan, amilyennek hallod. Vannak ötleteim, gondolataim, de azokat nem mondhatom el.

De miért nem?

Serj: Mert az számít, hogy te mit gondolsz róla.

Volt különbség a duplalemez (Mezmerize/Hypnotize) és az elõzõek (Toxicity, Steal This Album!) felvételei közt?

John: Az utóbbi során többet ettünk. (nevetés) Valamivel több idõt töltöttünk a stúdióban az elõgyártással. Az elõzõnél ennek túl voltunk a javán még a stúdióba vonulás elõtt. Ezúttal tehát egy kicsivel tovább tartott a munka, ami nyilvánvaló is, hiszen voltaképpen két lemezt készítettünk. Csináltunk olyan dolgokat, amiket eddig még soha: építettünk például egy külön szobát a gitárfelvételekhez, hogy a lehetõ legdögösebben szóljanak a riffek. Betettük a ládát a szoba közepére, hogy a mikrofon felvegye a közelben hagyott gitárok rezonanciáit is. Így készültek a gitársávok, ami komoly újítás a részünkrõl. Igazából azonban annyi történt mindössze, hogy bevonultunk a stúdióba, és odaragasztottuk a seggünket egy pár hónapra. És tessék, ez lett az eredménye.

Serj: Fontos az is, hogy ez volt az elsõ alkalom, hogy nem egy klasszikus hangstúdióban zajlottak a felvételek, hanem egy házban, így egy kicsivel otthonosabb hangulatban tudtunk alkotni, ami nagy királyság.

Hogyan találtátok a helyet?

John: Ez Rick (Rick Rubin producer - a szerk.) háza. Nem tudom, hogy igaz-e, de állítólag a legendás Houdini lakott benne, és rejtett, titkos folyosói vannak. Mi azonban nem találtunk egyet sem. Legtöbbször csak a konyhát. (nevetés)

Elmondanátok, mirõl szól a Holy Mountains?

John: Általában nem szívesen magyarázzuk el a dalainkat, de ebben az esetben kivételt tehetünk. Az Ararát és a Maszisz hegyei napjainkban Törökországhoz tartoznak. Ma az otthonomban, Jerevánban, ha a hegyek felé nézek, az amerikai hadsereg ott állomásozó csapatait látom ezeknek a szent monumentumoknak a tövében. Furcsa, hogy Amerikának ehhez is köze van.

Ha el kellene magyaráznotok valaki olyannak, aki még sosem hallott titeket, hogy milyen a zenétek, mit mondanátok?

Serj: Mindig szerettem így jellemezni: hegedû a forgószélben. (nevetés)

Milyen zenék hatnak rátok?

John: Öhm... Mindenfélét hallgatunk, újat, régit egyaránt. De nem nagyon szeretnénk közzétenni ezeket, mert akkor mások is azt hallgatnák, amit mi. Az volna jó, ha mindenki azt hallgatná, ami neki tetszik.

Daron, úgy tudni, te voltál, aki eldöntötte, mely dalok kerüljenek a Mezmerize-ra és melyek a Hypnotize-ra.

Daron: Igen, én tettem. De mindannyian benne voltunk! Mindegyikünknek megvoltak a kedvencei, így igazából közös tanakodás eredményeként születtek meg ezek a döntések. Külön kellett választanunk a hasonló dalokat, és azt is számításba kellett vennünk, hogy mely lemezekrõl mit szeretnénk majd kislemezen is kiadni. Pedig amikor írod õket, számodra mindegyik egy kislemez. Mindkét anyagnak dinamikusnak, erõteljesnek kellett lennie, ez volt a fõ szempont.

Milyen munkamódszerrel dolgoztok?

Shavo: Nincs munkamódszer. Nem találunk elõre ki semmit. Nincs koncepció. Nem mondjuk azt a számok írása vagy egy új album készítése elõtt, hogy csináljuk már ezt, vagy csináljuk már úgy, legyünk egy kicsit ilyenebbek, vagy ne legyünk annyira olyanok. Egyetlen felkiáltás van csupán: gyerünk, csináljuk! Az kerül a lemezre, ami a fejünkbõl kibújik, függetlenül attól, hogy minek nevezik majd mások.

Daron: Egyszer megkérdezték tõlünk: ti egy heavy metal banda vagytok? Erre visszakérdeztem: fel kellene tenned ezt a kérdést a Judas Priestnek is ahhoz, hogy tudd?

Shavo, mesélnél a kliprendezõi munkásságodról?

Shavo: Érdekes dolog volt belefogni úgy, hogy igazából nem sok fogalmam volt elõtte a rendezésrõl. Egyszerûen csak láttam a lelki szemeim elõtt, hogy minek kellene történnie a zene nyomán a látványban. Inkább egy természetes áramlás volt, mint agymunka. Ha egy csapat része vagy, de értesz más dolgokhoz is, miért ne használnád ki e képességeidet is?

Sony-BMG/siráj

a forrás

TurtleKat
2005.12.23

Lap elejére

Madness - One Step Beyond

Ska alapmû 1979-bõl. Hét elmebeteg nagyon színvonalas ska muzsikát, és az azzal együtt járó, táncra invitáló hangulatot varázsolja elõ zongora, szaxofon, gitár, dob és éneklés segítségével.
A címadó One Step Beyond rögtön egy pörgõs nóta meg nem álló ragga-lüktetéssel és parkettre csábító szaxofonnal. A My Girl egy kicsit lelassít, terjengõs gitárral, feszes ritmussal megáldva, és ha azt mondjuk, hogy az elõzõ nótában a szaxi dominált, akkor itt a zongora. A Night Boat To Cairo újból egy unca-uncás szám jó hosszú bariton szaxofon-témával. Nem túl változatos a zene alapja, de azért jobban szeretjük, mint a techno-t. A szám fade out-jában hallhatunk egy hegedût, aminek okáról dunsztom sincs, mindenesetre érdekes. A Believe Me a hatvanas évek fiúzenekarainak zenéjét és szövegét ötvözi a brit ska-val. A fúvós szólóktól az ember egyszerûen a falra mászik. A Land Of Hope And Glory a basszustémára épül, és a lüktetést diktáló zongora a boogie-woogie-t idézi. A The Prince címû dal inkább raggea, mert a dob nem a megszokott pattogást nyomja, csak hát gyorsabb, és a cirkuszból ismerõs dallamok is bekavarnak. A zongora ebben a számban csak akkordozik, és csak a már jól ismert unca-uncát idézi elõ. A Tarzan's Nuts folk és ska keveréke. A billentyû-téma akár Fekete Pákó zenei aláfestéseként is szerepelhetne, de nem szerepel, és ez a jó benne. Az In The Middle Of The Night lassabb, nem annyira "pogózós". Akusztikus gitárral kezdõdik, majd belép a zongora. A szaxofonra rákerült egy laza reverb, ettõl gomolyog. A Bed And Breakfast Man gitártémája nem a legjobb, de ezt a drámai ritmusváltásokkal ellensúlyozzák. Rádióba való nóta. A Razor Blade Alley a bárzene beütésû, mintha Nick Cave Let Love In címû lemezérõl egy szám gyorsított remixét hallanánk. Persze nem. A Swan Lake egy instrumentális szám, népzenei és klasszikus zenei utánérzéssel megloccsantva. A Rockin' In A Flat visszazökkent minket a pörgésbe. Rock and roll-os, subidubis hangzás, Chuck Berry-s gitárszóló, ami kell. A Mummy's Boy egy ska-swing.. Van benne egy lassú, raggae-s rész, de alapjában véve a boogie-woogie, a swing, a rock n roll, tehát a SKA jellemzi. A Madness címû nótában az orgona dominál, és ugyanannyira lehet rá táncolni, mint bármelyik másik számra. Jól jellemzi a csapatot. A Chipmunks Are Go! egy hülye kivezetõ, mint ahogy a One Step Beyon elején van egy hülye bevezetõ.
Ha valaki buliba megy, ez a lemez kihagyhatatlan. Ha valaki nem megy buliba, akkor is.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.21

Lap elejére

Bruce Springsteen - Devils & Dust

A Boss a nagyközönség elõtt leginkább azzal az érzelemteli, harsány rockzenéjével ismert, amivel az E-Street Band néven emlegetett gigantikus zenésztársulattal (akik között sorozatsztártól Steven Van Zandt gitáros showder-doboson át Max Weinberg progrock-királyig Nils Lofgren gitáros bárkit megtalálhatunk) együtt örvendeztet meg minket idõrõl idõre.
A hetvenes évektõl pályán lévõ, az egyik legamerikaibb, a tipikus átlagember rockzenész újra és újra képes megújulni, erre csodálatos példa a 2001-es, minden létezõ elismerést bezsebelõ Rising album ugyanakkor az olyan régi slágerei, mint a Born To Run, a Badlands, vagy a Thunder Road, még ma is messze felülmúlják a mûfaj fiataljainak produkcióit. Kevésbé ismert oldaláról tanúskodnak szóló (bár inkább E-Street Band-nélkülinek nevezném) lemezei, hiszen az évtizedenként megjelenõ albumain jóval személyesebb, intimebb, fõként akusztikus balladák foglalnak helyet.
Az 1982-es Nebraska és az 1995-ös The Ghost Of Tom Joad után megjelent Devil & Dust a 2005-ös év egyik legjobb lemeze. Csöndes, kifinomult, megnyugtató zene ez, néhol sötétebb tónussal festve (mint a címadó, többek között az iraki háború által inspirált zseniális dal), néha felszabadultabb vidámságot sugallva (mint az All the Way Home, vagy a Long Time Comin) épp ahogy az életben változik hangulatunk. Minden dallamból érzõdik, hogy Springsteen szívének legmélyérõl szól, a minimális hangszereléssel, gyakran egy szál akusztikus gitárral játszott dalok mind egy-egy életérzést idéznek fel a Black Cowboys-t hallgatva szinte látjuk magunk elõtt a véget nem érõ préri szabadságát. A hangszerelést néhol finom steel-háttér, néha vonósok vagy fúvósok támogatják, az E-Street Bandbõl egyedül a vokalista Patti Scialfa és a legutóbbi turnén vendégeskedõ Soozie Tyler hegedûs szerepel néhány számban; néhol azonban Springsteen egy személyben játszik gitáron, szájharmonikán, billentyûkön és dobon. A lélek mélyére hatoló, ördögökkel viaskodó dalszövegek történetei már magukban is mestermûvek, legyen szó bukott bokszolókról, fekete cowboyokról, kisemmizett bevándorlókról, anyjukat gyászoló fiúkról a Reno balladája pedig egy kurvánál vigasztalódó magányos férfi gondolata.
Springsteen ráadásul még új, tõle eddig soha nem hallott hangszínekkel is idomul a történetek szereplõihez az All I'm Thinkin About-ban el-elcsukló szopránnal szólaltatja meg a szerelmes kamaszfiút.
Ha mindez még nem volna elég, a lemezhez járul egy bónusz-dvd is, rajta a teljes hanglemez, 5.1-es keveréssel, valamint öt dal akusztikus elõadásával:Springsteen egymagában, kopott gitárral és a híres nyakba akasztott szájharmonikával egy málló tapétájú, furcsa hangulatú szobában ülve énekel és beszél dalai keletkezésérõl, érzéseirõl.

Megtalálható az amazonon

Gaines
2005.12.18

Lap elejére

Trilok Gurtu - Kathak

India zenébõl táplálkozó fusion zene, hasonlóan a Mahavishnu Orchestra-hoz (akikkel négy évig együtt játszott is), de azért sokban különbözik John McLaughlin-éktól.
Trilok Gurtu Bombay-ben egy erõsen muzikális családba született, mivel anyja is é;;s apja is zenész volt. Miután felutazott Európába, két évig Don Cherry-vel játszott, majd az Oregon-nal turnézott, s utána betársult egy igen elismert jazz-négyesbe, ahol L. Shankar, Jan Garbarek és Zakir Hussain mellett dobolt. 1988-ban saját formációjával kiadta az Usfret c. albumot, ami többek között Talvin Singh, az Asian Dub Foundation és Nitin Sawhney zenéjére hatott. A lemez megjelenése után '93-ig a Mahavishnu Orchestrában foglalt helyet, mint percussionist. Ezek után, visszatérve saját zenekarához, kiadta a a Crazy Saints-et, amin Joe Zawinul és Pat Metheny is közremûködött. Ezután sorra jöttek a jobbnál jobb Trilok Gurtu lemezek, a '98-as Kathak a hetedik a sorban.
A Ganapati egy nagyon jól eltalált indiai blues, nagyon jó, jazzfunkos basszussal, nõi énekkel és utánozhatatlan dobolással Trilok Gurtu jóvoltából. A lemezt egyedibbé teszi, hogy Kai Eckhardt de Camargo basszusgitározását egy furcsa szuszogás követi, így egy kicsit az is percussion-os beütésû. A You Remember This-ben Trilok anyukája énekel az esõ szépségeirõl hindi nyelven. Szép szitár- és egy kicsit visszhangos gitárszólam, esõcsepergés-szerû tabla és egyéb ütõs hangszerek. A Seven Brings Return lassan kezdõdik, és olyan a reverb-effect, mintha egy barlangban vették volna fel. Két és fél perc után azonban beindul a pörgés. Nagyon jó éneklés, és sok ritmusváltás Gurtu-tól, terjengõs gitárszóló Steve Lukather-tól, Ravi Chary harmóniumozása pedig csak dob az egészen. A Shunyai egy nem megszokott ritmust diktáló basszussal kezdõdik, amire aztán egy szintén nem megszokott tabla-szólam kerül. Aztán jöhet a nyelvpörgetõs indiai ének, a húzós, funk-os szitárszóló, és eközben az egész megtartja fusion-os jellegét. Az ember azt hiszi, hogy minimum négyen dobolnak, de inkább öten, pedig csak Gurtu ül a dobok mögött. A Who Knows The Mind egy kicsit lelassít. Halk gyermek ricsaj, visszhangos gitár. Aztán egy lassú, halk funky veszi kezdetét, nagyon eltalált harmóniumtémával, finger-bass-el, gitárral. A szitáros is Ravi Chary, ezért a harmónium és a szitár nem hallható egyszerre. A címadó, Kathak címû szám egy durva, ütõs-kavalkáddal kezdõdik, amihez nyelvtörõ szerû ének szöveg társul. Nagyon jó téma, hihetetlen dobolás. Furcsa, hogy a szám szóló-részében a szitár és a harmónium egyszerre csendül fel, két mondattal ezelõtti kijelentésemet megcáfolva, tehát valami stúdiós turpisság lehet a dologban. A Brazilian egy lassú nóta, következtethetõen brazilos beütésekkel, furulyával. A lemez néhol táncra perdít, néhol megnyugtat, de végig gyönyörködtet.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.17

Lap elejére

Spearhead - Home

Funk és rap izmoktól duzzadó egyvelege Michael Franti gondozásában.
Frantit a Spearhead megalakulása elõtt a Disposable Heroes Of Hiphoprisy-ben hallhattunk, ami politizálós szövegei miatt vált emlékezetessé, és ami egy megjelenés után feloszlott. '94-ben született meg a Spearhead formáció elsõ albuma, a Home, amin vendégzenészként Charlie Hunter penget.
A People In Tha Middle egy lassú, bólogatós hip-hop nóta fojtott wah-wah gitárral. A lecsóba igazán csak a második, Love Is Da Shit címû szám csap bele. Finom kis hammond, boogie-woogies beütésû zongora, raggae-s dob- és percussion-kavalkád, iszonyatos kemény nõi hang és persze Franti szövegelése. Nem lehet eldönteni, hogy melyik a hab a tortán. A Piece O'Peace-ben a hip-hopra jellemzõ, nem túl változatos basszusgitárral-szólam, és a refrénben egy nagyon eltalált szaxi-téma van, ami még funkosabbá teszi az egészet. A Positive-ban a szájharmonika az újítás. A zenei alappal ellentétben egy elég melankolikus, stressztõl roskadozó rappelést hallhatunk Michaeltõl. Az Of Course You Can egy lassú, az elõzõnél egy kicsit feldobottabb, soul-os szám apró gitárvillantásokkal, és egy terjengõs pad-dal. A Hole In The Bucket még mindig nem vidám és inkább a rapre hajlik, mint a funkra. Egy gitártéma megy végig benne, és a végén már észre sem veszi az ember, úgy beleolvad a nõi kórusba és a drámai vonósokba. A Home egy rövid, lassú, szép, jó, és még sok más jelzõvel illethetõ gitáros soul- és blues-alapú dal. A Dream Team egy olyan szám, amit a bronxbeli beton-kosárpályákon szokott szólni egy nagy gettórobbantóból. A Runfayalife egy sötét, zongorás hiphop-szerzemény, a háttérben karnevál-csuhujgatásokkal. A Crime To Be Broken In America orgonás, terjengõs gitáros, fekete, nagyon állat nõi énekhangos, lüktetõs, szerintem. A visszhang kicsit dub-ossá teszi a dobot. A 100,000 Miles-ban Franti hangja a The Temptations magas hangjával vetekszik. Slow funk, deep soul, tasty rap. A Read Beans & Rice egy ethno-hiphop nót furulyával, szaxofonnal és nylon-gitárral ellátva. Pörgõs táncolós, és legalább akkorát üt, mint a Love Is Da Shit. A Caught Without An Umbrella egy kicsit Lou Reed-es az egy hangon történõ szövegelés miatt.
A lemezt érdemes mindenkinek meghallgatni, mert az egyediség mellett erõsen kihallatszanak a mélyre nyúló gyökerek is.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.13

Lap elejére

R. L. Burnside - A Bothered Mind

Ha bluesról beszélünk, Robert Lee Burnside neve megkerülhetetlen. 2004-ben megjelent, utolsó albuma igen érdekesre sikerült, mivel õsrégi blues-dalokat kevert össze rappel és hiphoppal. Tulajdonképpen a két zenei ág egy tõrõl fakad, mint ahogy azt a Public Enemy frontembere, és Common is vallotta valamelyik bluesról szóló TV mûsorban.
A Detroit Boogie Pt. 1 egy zúzós, scratch-es nyitány, ami nagyjából sejteti velünk, hogy mi lesz a lemezen. A See What My Body Done saját dal, bár nagyon réginek hangzik. Ebben a számban még nincsen rap és nincs semmi elektronikus beavatkozás, csak színtiszta, autentikus, gitáros blues. A Shake 'Em On Down megalkotása talán Bukka White-nak tulajdonítható, de szinte minden blues-zenész ronggyá játszotta az idõk során. Itt már megjelenik a keyboard és a dobalap is egy kicsit hip-hopposabb, de azért Burnside bácsi gitárjátéka elég erõsen a blueshoz köti ezt a nótát is. A Goin' Down South az egyik leghíresebb szerzemény a Mississippi Delta Blues-ban, és legtöbben ezt is R. L. Burnside nevéhez kötik. A szám újradolgozása egy hip-hop alappal és egy tiszta, torzított gitárral lett ellátva, ezek mellett Lyrics Born segédkezett, és így egy egész más, soulos átdolgozás készült el. A My Name Is Robert Too egy keyboard-orientált, modern, The Allman Brothers-szerû dal, ami a detroit-i Kid Rock segítségével lett felvéve. Itt is fellelhetõk a súlyos beat-ek a gitár alatt. A Someday Baby Burnside egyik régebbi lemezén I Don't Care How Long You're Going címen tûnik fel akusztikus formában. A szám ezen verziója zsíros, neo-soulos és ebben is Lyrics Born szövegel nagyon ízlésesen. A Go To Jail-ben a torzított és az akusztikus gitár egyszerre csendül fel, és egy deep funk-os blues-számot kapunk, és ezért mi ujjongunk. A Bird Without Feather-ben csak gitár és ének hallható. Aki eddig nem ismerte R. L.-t, az ebben a dalban nagyjából megismerheti. A Glory Be egy gospel bluesosított változata, csak itt nem Ray Charles zongorázik. A Goin' Away Baby húzós headbang-blues, sok torzított gitárral, de azért az akusztikus is kikandikál itt-ott. A Rollin' And Tumblin' kicsit Texas felé húzhat minket, mivel a ZZ Top korai lemezein is hallhatunk pár ilyen számot, de azért ez még Chicago. Húzós dobalap és 50 Cent holttestét a Mississippin úszik lefelé. A Stole My Check egy enyhén zsúfolt jam zongorával, szaxofonnal, gitárral, szájharmonikával, dobbal, és még Isten tudja, mivel. A Detroit Boogie Pt. 2 az album kivezetõje.
R. L. Burnside 2005. szeptember 1-én, 78 éves korában egy memphis-i korházban elhunyt. Rest In Peace.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.11

Lap elejére

Dave Weckl Band - Multiplicity

Dave Weckl a világ legjobb dobosai közé sorolható. Többek között a Chick Corea Electric Band-ben, és Mike Stern-nel játszott együtt, majd ezek után saját bandájával csinált jobbnál jobb jazz lemezeket, és az idén megjelent Multiplicity sem különb, bár egy rendszeres jazz-hallgató úgy érezheti, hogy már hallotta.
Közép-lágy fúziós jazz az egész családnak, sok-sok beütéssel Billy Cobham '70-es lemezeibõl, és Maceo Parker brass-témáiból. A Watch Your Step egy funky-s dal, nagyon jó dobbal és fúvóstémával, finom szaxofon- és keyboard-szólóval, minden a helyén van. Az Elements Of Surprise egy lassú, sejtelmes, osongatós nóta, megint csak nagyon jó rezes-témával. Jan Garbarek és Prokofjev belefacsarva Miles Davis teájába. A Vuelo nagyon Chick Corea-s, már-már imitáció, és valószínûleg azért került fel az albumra, mert már nem tudtak mit kitalálni. Persze szépen meg van szerkesztve, rossz szó ne essék róla, csak már elõttük ezt valaki már megszerkesztette harminc évvel ezelõtt. Az Inner Vision egy Jan Garbarek számra hasonlít, ami valami oknál fogva nem került fel a Twelve Moon-ra, lassú, bossás dobbal fûszerezve. A What It Is ugyanolyan mint az elsõ szám, bár az elsõ számra már az ember nem is emlékszik, csak érzi, hogy hasonlít. Erõs slap-basszussal, funky-s billentyûkkel és szaxival, blues-os gitárral. A Chain Reaction egy gyors funk-pörgés, épp csak nincs benne meg az a dög, amitõl mi a funk-ot szeretjük. A dal második felében megjön, és abszolút táncolóssá válik a szám, csak az elejéért kár. A Cascade egy lassú Weather Report-ra hasonlít Chick Corea-s billentyûzéssel. A Mixed Bag-rõl már nem is lehet mit írni, mert annyira hasonlít az elõzõekre. A Down On The Corner talán a legjobban sikerült jazzfunk az albumon, de már ez is túlságosan hasonlít a többire.
Dave Weckl, a világ legjobb dobosai közé sorolható, de nem a Multiplicity miatt fogjuk megszeretni.

TurtleKat
2005.12.10

Lap elejére

Goran Kajfes - Headspin

Goran Kajfes svéd muzsikus, alapvetõen trombitán játszik, de 2004-es Head Spin címû lemezén bõgõn is, billentyûkön is és ütõsökön is. Elektronikus jazz-masszájában a bossanova, az erdélyi- és a balkáni zenék, valamint nagyon kellemes trombitaszólók lelhetõk fel.
A Zagreb címû szám nyugodt, vonat-zötykölõdõs, sok népzenei elemmel, Miles Davis-t idézõ trombitálással. A The Man With The Golden Arm már egy kevésbé nyugodt, sejtelmes, terjengõs rhodes-os, Bitches Brew-s nóta, manapság ilyen zenét a lengyel Robotobibok csinál. A Futi a táncolni kívánó embereknek való. Gyors dob, igazán jól eltalált orgonatéma, Roy Ayers-es utóíz a vibrafon miatt, és egy funky-ból nélkülözhetetlen brasshit-ek. Bár a trombitaszóló miatt ez is (mint mindegyik szám a lemezen) kap egy melankolikus bukét, az utána következõ szaxofonszóló feldobja. A címadó Headspin egy lassú, relaxálós downtempo, visszhangos vibrafonnal és egy nem meglepõen búskomor, depressziós fúvóstémával. Kajfes játéka egyre inkább Miles Davis-es, és ez ebben a terjengõs, szuszogó zenei környezetben ez egyáltalán nem baj. A Nuclear War egy dubos hangzású, rebellis jazz hip-hoppal keverve. Nagyon jó, visszhangos dob, ami a dub sajátja, nagyon jó szaxofon- és keyboardszóló, ami a jazz sajátja, két MC háborúellenes szöveggel, ami a hip-hop sajátja, és iszonyatosan király, enyhén torzított, itt-ott elszállós trombita, ami Goran Kajfes sajátja. Ennél nem kell több. A Tremblin' újból egy lassú, depressziós szám, miközben hallgatom, legszívesebben leugranék a sínek alá. Az utolsó, Pulaski Bridge címû szerzemény elején akkordiont hallhatunk, és itt már sejthetjük, hogy itt sem fogunk Kajfesben csalódni.
A szerb és a török zene találkozása egy svéd zenész albumán. No comment.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.07

Lap elejére

Másfél - En Garde!

A Másfél a magyar underground music egyik legismertebb, legjobb, és legeredetibb csapata. 1993-mas, Mese címmel megjelent kazettájuk után egy évvel kiadták a Kínai Nátha/Chinese Flu-t, ami olyan színt vitt a magyar underground-ba, hogy csak na. Ez a lemez indította el õket, és sorra csinálták a jobbnál jobb albumokat. Bár közben Eszter, a csellistalány kivált a zenekarból, népszerûségükön nem esett nagy csorba, és a 2005-ös Sziget fesztiválon színültig töltötték a Bahia sátort. Pár hete megjelent, En Garde! címû lemezükben sem csalódhatunk nagyot, bár kicsit jobban hajlik a drum&bass és a jungle felé, mint az elõzõek.
A Lengyel/Polish rögtön egy liquid dnb szám, Barnabás terjengõs gitárszólamával, eszement jó basszussal Sabák Péter gondozásában, a megszokott és nélkülözhetetlen Lukács Levente szaxival, és Ujj Zoltán lélegzetelállító dobolásával. Viszont nem minden mondatban lesz ennyi pozitív jelzõ. A Hello, Wien! egy metálosabb szám szerzemény. Jungle-ös zúzással kezdõdik, ahol szerintem kicsit túl lettek zsúfolva a hangszerek, aztán jön egy lassú, downtempo-s rész sok effekttel megtornászva. Miután belép a szaxofon, az ember megszereti a számot, és újra biztossá válik számára, hogy Másfelet hallgat. Sok Angyaltojásos beütés van benne, vagyis sok helyen ellopták magukat, de ez természetesen jó. A droppok kicsit elcsépeltek, és az Ed Rush-os szortyogóbasszust sem kellett volna eröltetni, de a szám azért nagyjából a helyén van. A Mr. Kozlov újból zúzás zúzás hátán. Az elsõ két és fél perc csak simán zúzós, meg kemény, de utána... Belép a High Contrast-os, Breakage-es, Nu:tone-os, Hospital kiadós dob, és rá az eszeveszettül jó szaxofon. A basszus újból iszonyatosan királyul sikeredett, nem sokan csinálnak ilyen jó DNB-t az országban. Az Aerosoul egy lassabb, kényelmes tempójú szám. Sok reverb, diszkó-lüktetésû basszus, és egy nagyon szép nõi hang. A Másfél is belemegy az ethnoba, mint manapság minden magyar zenekar, ami persze egyáltalán nem gond, sõt, kifejezetten változatossá teszi a lemezt. A Team Balkan-ban már nem hogy csak belemennek az ethnoba, lubickolnak is benne. Mint, ahogy azt a címbõl sejthetjük, itt a banda a balkán zenét alakítja saját ízlésére, és ezáltal újból valami nagyon jót csiná;l. A Sakavaka egy nagyon jó party-nóta, újból a már sokszor hallott, dobhártya-lyuggató, lüktetõ basszusgitárral, és ehhez illeszkedõ dobbal. Inkább a régebbiekhez hasonlít, viszont sokkal jobb a masterelése, és ezáltal élvezhetõbb stúdiófelvétel. A Piedone elején elhangzik, hogy "diszkó!". Nekem is pont ez a véleményem. A Bille Jean, a Boogie Down, és a Soul Power ötvözete egy kis dubos beütéssel. A Demó Bunyo/Demo Scrap egy horrorisztikus funkrock, amiben visszafelé beszélnek. Bár néha egy kicsit ezt is túlzsúfoltnak érzem, szerintem ennek ellenére nagyon jó kis dal. A Dud in The Bath újból egy drum&bass-es szám, bár ez inkább Valve-es, vagy Beatz-es, mint Hospital-os. Dillinja szerû sikolyok, Big Bad Bass és egy kis swing a bvégére. A számok átlag idõtartama hat perc, úgyhogy bõven elég az a kilenc szám, amit az En Garde!.
Nekem, mint Másfél fannak, elõször nem tetszett a lemez, de másodszorra már nagyon is, tehát ajánlom, hogy ne ítéljenek elsõre.

TurtleKat
2005.12.05

Lap elejére

North Mississippi Allstars - Electric Blue Watermelon

A zenekar idén, szeptember elején jelentette meg legújabb lemezét, amin az autentikus, Mississippi-menti blues-t ötvözi újabb zenékkel. Bár itt-ott kicsit tingli-tanglisra sikerültek a számok, mégis nyugodt szívvel állíthatjuk (mint, ahogy azt az amazon.com is állítja), hogy az Electric Blue Watermelon a mai blues-szcéna egyik legkiemelkedõbb albuma.
A Mississippi Bo Weevil egy régi-hangzású blues (redetileg Charley Patton 1929-bõl), csak nem recseg. Az elektromos gitár mellett még slide-gitáron is játszanak a számban, ami R.L. Burnside zenéjére emlékeztethet minket. A No Mo egy érdekes dal. A banda a Cypress Hill-es rappet ötvözi benne az autentikus blues-zal. Egy gépdob is helyet kap a refrénekben, persze csak az igazi dob alatt. Így lehet modernizálni a blues-t, vagy legalábbis így érdemes. A Teasin' Brown egy kicsit Rolling Stones-osra (vagy ZZ Top-osra?) sikerült. Ha slágert kéne választani az albumról, ez lenne, ami persze nem negatívum. A Moonshine egy lassabb, már-már nyálas szerzemény tehát a bluesmanek nem emiatt fogják megszeretni a lemezt, bár szerintem sok baj nincs vele, mert nem lehet végi kemény, fekete zenét játszani. A Hurry Up Sunrise egy kicsit húzósabb, dögösebb szám, bár még itt is felfedezhetõ egy kis "tingli-tanglitás", de ennyi kell. A Stompin' My Foot újból egy fekete blues (bár az énekes fehér), kis funky-val megspékelve a floridai Mofro együttes Ho Cake címû számához hasonlít (bár Florida Mississipitõl viszonylag messze van). Kemény gitárszóló, halk effectek, zúzás. A Bang Bang Lulu egy boogie-woogie betorzított változata. A Deep Blue Sea újból egy lágyabb, szép, "kempfájõr fílinges" nóta, ami szerintem egy kicsit túl lett skirázva. Elég lenne egy akusztikus gitárral elõadni ezt a dalt, amit (úgy hiszem) a koncerteken meg is csinálnak. Tehát ennek a dalnak a koncert változatát fogjuk szeretni, persze így se rossz annyira, és így is szerethetõ. A Mean Ol' Wind Died Down egy hosszú, jammelõs szám. A hosszú, ám nagyszerû szólók miatt több mint hét percig tart. Az elején jól kivehetõ Janis Joplin Mercedes Benz c. dalának dallama, de valószínûleg a két szerzemény táplálkozik közös gyökerekbõl, és nem egyik a másikból. A Horsehoe kicsit Oroszlánkirályos, kicsit country-s, egészen visszanyúl a harmincas évekig. Itt a fuvola is felcsendül, ami a következõ, utolsó számba vezet minket át. A Bounce Ball egy közel öt perces cane fife-szóló. Ilyen nádsíp-szólókat már eleresztettek egy-egy koncerten, de stúdió albumra csak most került fel.
A lemez magábasûríti az elmúlt nyolcvan év blues-muzsikáit. Ahogy Boogie mondta:
"A North Mississippi Allstars számok a régi blues-számok továbbgondolásai".

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2005.12.04

Lap elejére