Kedves barátaim! Mint azt remélhetõleg észrevettétek páran, az utóbbi idõben nem igazán írtam cikkeket. Értem ezalatt, hogy egyáltalán. Ha írtam is, inkább verseket - ennek okai jól körvonalazhatóak, de nem feltétlenül ide vonatkoznak. Mindenesetre zenét hallgattam, és az említésre érdemes albumokat odaadóan feljegyeztem, egy gondosan rejtegetett dokumentumba gyûjtve õket, hogy majd amikor dõzsölök szabadidõben és napjaimat rózsaszín márványdzsakuzziban tengetem láda-pezsgõvel, apránként beszámolhassak a 2009-es év zenei termésérõl.
A dõzsölés ideje, ha meg nem is érkezett, és, ha a dzsakuzzit nem is így írják, a beszámolást szíves engedelmetekkel elkezdem, mintegy életet lehelve a Sütödébe, aktivizálva a pékeket, akik jelenleg csak én vagyok, illetve egy jó ideje én sem, de most akkor mégis.
Sokat nem gondolkoztam azon, hogy tematizáljam-e az összegyûlt lemezeket, esetleg kronológiai sorrendben tálaljam, vagy csak úgy, ahogy magam találkoztam velük az esztendõ során, mintegy megrajzolva ezzel a magam zenei utazásának idei ívét. Az utóbbit választottam, mert a másik két alternatíva olyan problémákat vet fel, amikkel semmi kedvem szembenézni. Így a lemezek sorrendje nyilvánvalóan valamelyest idõrendi lesz, hisz decemberi megjelenéssel nem találkozhattam januárban; ezzel együtt januárival találkozhattam decemberben, ezért a „valamelyest” szócska. Van persze olyan is, amivel már korábban összehozott a sors, és csak késõbb írtam a listára; ígérem, nektek errõl fogalmatok sem lesz. Olyan is van, amelyet egy vele rokonjellegû lemez mellé tettem a listán, amikor még úgy gondoltam, hogy ez késõbb fontos lesz. Ne számítsunk hát gondos szisztémára: úgy a sorrend, ahogy jön.
A listám ma, azaz 2009. december 26-án száztizennégy darabot tartalmaz. Ebbõl a felsorolásból a munkafolyamat valószínûleg ki fog lökni párat, melyeket utólag mégsem találok fontosnak, és elõreláthatólag kerülni fognak a végére új szerzemények is, melyekre munkám alatt lelek.
Kedves barátaim! Fogadjátok így azon 2009-es muzsikák listát, amelyek az én figyelmemet magukra vonták. Nem lesz kevés, és úgy érzem, egysíkúságtól sem kell tartania senkinek; ez remélhetõleg kárpótol majd titeket a hat hónapi hanyagolásért. Nem lesz mind jó, de egyik sem lesz érdektelen. Ez a célom. Lássuk hát.
Barátnõm tanácsára nem akkor publikálom az egészet, amikor kész lesz, hanem apránként, hogy az emberek el is olvassák, tette hozzá. Jó ötlet, mondom erre, és cselekszem.
