Doug Johns - Doug Johns
Steve Weingart - Dark Blue Dream
Cooper Tisdale - Live In Atlanta
Greyboy Allstars - A Town Called Earth
Guthrie Govan - Erotic Cakes
Tony Grey - Moving
Rage Against The Machine - Rage Against The Machine / Audioslave - Relevations
Nils Wogram & Simon Nabatov - The Move
Scott Kinsey - Kinesthetics
Tom Waits - Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards

Doug Johns - Doug Johns

Doug Johns személyében egy nagyon technikás és jó basszusgitárost tisztelhetünk. Bár, be kell vallanunk, a jazz történelmében nem egy lehengerlõ basszusgitárossal találkozhattunk már: Jaco Pastorius, Stanley Clark, Marcus Miller, Victor Wooten... ilyen muzsikusok mellett (és után) kitûnni nem bizonyul kimondottan könnyû feladatnak, ám az új felfedezettet, már rögtön a debütáló album után, minden kétség nélkül sorolhatjuk a legnagyobb jazz-basszerosok közé. Johns Marcus Miller-t ostromló kvalitásait már a lemez elsõ pillanataiban felmérhetjük, és a lemez végén az is bizonyossá válik számunkra, hogy az ürge nem csak hangszerének nagy virtuóza, de a zenéje is abszolút a helyén van. Biztosak lehetünk benne, hogy ez egy fényes karrier kezdete, jobb startot el sem lehetne képzelni.
Doug Johns korábban olyan zenészekkel és bandákkal játszott együtt, mint a már említett "méltó vetélytárs" Victor Wooten, a Frank Zappa bandájából is ismert dobos Terry Bozzio, Dana Rasch, Dweezil Zappa, a The Los Angeles Mass Choir, az Atlanta's Heavy Traffic, a The Buddy Miles Express és Neil Zaza, ám az elsõ szólólemez csak idén, 2006-ban érett meg. Az album több, mint egy óra tömör fusion, illetve funkzenét tartalmaz tizenhét fantasztikus, basszus-vezérelt szerzemény személyében. A hangsúlyos basszusgitár-szólam mellett nagy szerepet játszanak a húzós, Tower Of Power-es, recsegõ rezesek és fafúvósok, amelyek még több dögöt pumpálnak a muzsikába. A billentyûs hangszerek is kihagyhatatlan alkotóelemei a zenének, felcsendül itt Rhodes Piano és Hammond B-3 egyaránt. A gitár fontossága leginkább a háttérben alapozó sikálásban teljesedik ki, az egészet pedig a feszes dobütemek tartják össze. A végeredmény egyszerûen mesés.
Tehát tizenhét darab szám, és bõ egy órányi õrület. A Pimpasaurus Rex témája már repeszti is a membránokat, majd a brutális funky groove hirtelen mozgásba lendíti végtagjainkat. A rezesek lendületesen húzzák a fénysebességgel dörmögõ basszusalapra. Ezek után bekapcsolódik Mark Leach döggel teli orgonája, a szaxofon- és a trombitaszólónál százhuszonötödször is elélvezünk, miközben a perkákkal kiegészült dob megállás nélkül tolja a pörgõs alapot. Amikor már azt hinnénk, hogy végre kifújhatjuk magunkat, még visszarúg egy kíméletlen jazzfunk-jam, ami aztán végképp belénk fagyasztja a salakot. A Frog On My Face sem vesz vissza a dögbõl, Doug Johns ujjai újfent kíméletlenül nyomják a funk-alapot, amire ismét a zsíros fúvósszekciót rakja fel a koronát. A basszusgitáros játékán hallatszik, hogy némi Bootsy Collins-t is hallgatott kiskorában. A dal közepén a zenészek egy jazzesebb hangvételû, émelygõs részt is beiktatnak, amibe kitûnõen illik a basszista lassabb tempójú, jazzes improvizációja. Egyébként Chris Ceja dob-átkötésein is jól hallatszik, hogy ez a zene nem tisztán funk, és hogy a fusion is nagymértékben kiveszi a részét belõle. Legjobban talán a "fúziós funk" meghatározás illik rá. A belassult Hhp is a funk- és a soulmuzsika jegyében született meg. Az elõzõ két szerzeményhez hasonlóan pumpál a mocskos groove és a szólisták szívüket-lelküket belerakják szólóikba. És ennél nem is szükségeltetik több egy igazán húzós szerzeményhez: ha dögös az alap, megragadó a téma és élvezetesek a szólók, akkor minden a legnagyobb rendben van, márpedig itt mindhárom feltétel teljesül. Az Indian Summer az elsõ (és ezzel együtt közel az utolsó) lassú nóta a lemezen. Halkan neszel a dobos, Doug Johns finom basszus-menetekkel varázsol nyarat otthonunkba, a fúvósok is csak szolidan, szellõ módjára fújdogálnak. Ebben a számban hallhatjuk, hogy a basszeros nem csak pattogós funkban, de lágy jazzben is perfektül megállja a helyét. Az Are You Free? egy lassú, de igen erõteljes soul-dal, amiben (elõször és utoljára) ének is hallható. A verze-részek alatt a basszus csupán halkan alapozik és az orgona csak finoman akkordozgat, ám a témában elszabadul a pokol. A dobos metál-közeli, súlyos dobalapot zúz, míg a tökig torzított basszus keményen reszel. A szólókkal ismét minden a legnagyobb rendben van, a zenészek korrektül megmutatják, mitõl döglik a légy.
Ebbõl az elsõ öt nótából már könnyû kitalálni, hogy milyen lehet az utolsó tizenkettõ. Doug Johns olyan dögös funkkal nyûgöz le minket, amilyennel basszusgitáros már egészen rég nem hozakodott elõ. Az egész album tele van jobbnál jobb ötletekkel, ilyen például a híres Led Zeppelin-nóta, a Stairway To Heaven másfél perces funk-adaptációja. Sok Led Zeppelin feldolgozást hallhattunk már, de ilyet még egészen biztosan nem. Már maga az ötlet is elég vad, hát még a megvalósítás. A másik két percnél rövidebb idõtartamú nóta a The Claw, ami egy blues és bluegrass-alapokon nyugvó basszusgitár-duó a "vetélytárssal", Victor Wooten-nel. Ebbõl a jambõl egyszerre kiderül hogy két emberfeletti virtuózról van szó, és hogy ezt az emberfeletti virtuozitást mindketten igazán ízlésesen használják, nem virgáznak fölöslegesen. Ez is azt bizonyítja, hogy Johns nem csupán egy gyorskezû basszusgitáros, de egy jó zenész is egyben. A The Claw-hoz hasonló számok még a bõ két perces, basszus-szólóra épülõ Bass In Your Face, az agyba-fõbe torzított, gépies Chez Funk és az Even Up címet viselõ, lassabb tempójú, Johns-féle improvizáció. A Yeti Boy-ban a metálos, torz basszustémát finom, Jaco-t idézõ szóló váltja, majd hirtelen ismét berobban a hörgõ basszusgitár, amit ismét egy lágy impró követ.
A funk pedig végig uralja a lemezt: a Slang, a Gig Shirt, a Hippobottomus, a Sunrise, Sunset, mindegyik dögös funkjával vesz le minket a lábunkról.
Az utolsó, hét és fél perc idõtartamú Big Two-Headed Monster kitûnõen zárja le a lemezt. A Slayer-t überelõen torz basszus-groove-on, és a metálos dobalapon kellõen agresszíven recsegik a rezesek a témát. Egy szelíd, jazzes részt követõen aztán ismét visszaúszik a tomboló õrület, Johns eszméletlen alapjára a fúvósok hasonlóan eszméletlen futamokat produkálnak. Ezek után egy lassú, sötét és zord rész következik, ami aztán hamar visszavált a nóta elején hallott jazzfunkmetálra. No comment!
Ez a lemez egyszerûen fantasztikus. Doug Johns már az elsõ albumán megtalálta a hozzá illõ hangzásvilágot: fusion, funk és némi metál ötvözete ez, amit szavakkal leírni képtelenség. Sokan "angry jazzként" definiálják ezt a muzsikát, ami, igazság szerint, nem is áll túlságosan messze az igazságtól. Mindenesetre ez mindenképp egy jó kezdet, és mindannyian izgatottan várjuk a folytatást.
Végül néhány idézet az elõadóról:
"Doug Johns is a great talent who will definitely make his mark in the bass world." - Victor Wooten
"Doug is a freak of nature." - Dweezil Zappa
"He's Got the Grease!" - Buddy Miles

Megtalálható az abstractlogix.com-on

TurtleKat
2006.11.30

Lap elejére

Steve Weingart - Dark Blue Dream

Napjaink egyik legfoglalkoztatottabb amerikai jazz billentyûsérõl lesz szó az alábbiakban. Jómagam a Dave Weckl Band tagjaként ismertem meg, aztán láttam is koncerten, legutóbb pedig az isteni Steve Lukather's El Grupo-ban volt szerencsém viszontlátni õt.
Az idén negyven esztendõs férfiú három éves korában kezdett kalimpálni a fekete és fehér billentyûkön, hogy hat évvel késõbb már Dayton város (Ohio állam) legjobb zongoratanára foglalkozzon a nem mindennapi tehetséggel. Egyenes útja vezetett az állam legfontosabb zeneiskolájába, a cincinatti-i konzervatóriumba, ahol természetesen dicsérettel végzett. Ezután sem panaszkodhatott tétlenségre, számtalan közismert elõadót kísért lemezen és koncerten egyaránt, a többek között Chaka Khan, Eric Marienthal, Alain Caron, Robben Ford, John Pattituci, Bunny Brunel, Tony MaCalpine partnereként láthatta-hallhatta õt a közönség. Miután a csodadobos Dave Weckl csapatából szólómunkássága miatt távozott Jay Oliver, a Chick Corea Electric és Acoustic Band-ben világhírnevet szerzett ütõsfenomén Steve-et invitálta a megüresedett helyre. Együttmûködésükrõl több száz fellépés és két Weckl-album tanúskodik (Transition, Perpetual Motion).
2003 elején megjelent bemutatkozó szólóalbuma Life Times címmel, most pedig itt a második lemez. Azt szokták mondani, a kettes anyag már szinte mindent elárul a fõszereplõrõl.
Nem akárkik a partnerei ezúttal sem: Frank Gambeli gitározik, Jimmy Earl basszerozik és Tom Brechtlein dobol. Impozáns névsor, szó se róla. Hozzák is azt a teljesítményt, amelyet ezek a kiváló zenészek álmukból felkeltve is tudnak, egy szó nem érheti (ezúttal sem) produkciójukat. Mit is mondottam volt az imént? Impozáns. Igen, ez a kulcsszó Steve Weingart játékára. Fantasztikus technikai képzettség, kifogástalan hangszeres tudás, virtuozitás a felsõfokon - ám mégsem az igazi. Kissé szomorúan írom le, hogy eme szimpatikus fickó semmi újjal, semmi meglepõvel, semmi egyénivel nem rukkolt elõ. Kompozíciói a klasszikus nyolcvanas évekbeli (leginkább a Chick Corea Electric Band világát idézõ) fusion szellemében és dallamvezetésében íródtak. A hangszerelés napjainknak megfelelõen korszerûbb, de az ízek, a hangulatok bizony két évtizeddel ezelõttiek. Félreértés ne essék: ez nem baj! Csak hát jómagam úgy vagyok vele, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb billentyûsétõl azért többet és fõként mást várnék. Mert ilyen zenét már sokat és sokszor hallottam, ráadásul hosszú évekkel ezelõtt.
Nem szidom, de ha elkéri egy barátom meghallgatni és nem adja vissza, nos, egy rossz szavam sem lesz.

Megtalálható az amazon.com-on

norotosz
2006.11.30

Lap elejére

Cooper Tisdale - Live In Atlanta

Senki ne ráncolja értetlenül a homlokát, természetes reakció ez az ismeretlen név hallatán, elvégre magyarhonban minden bizonnyal egy ujjamon megszámolhatnám, ki ismeri behatóan a munkásságát ennek a Georgia államban tevékenykedõ gitárosnak. Magam sem voltam ezzel másként, de miután a honlapok szokásos, információszerzést elõsegítõ böngészgetése során elismerõ sorokat olvashattam a negyvenes éveiben járó férfiúról, úrrá lett rajtam az oly fontos és kellemes kíváncsiság, nosza újítsuk be a tengerentúli fickó friss albumát.
Nem bántam meg, az biztos. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy korántsem estem hanyatt a fotelban a muzsika hallgatása alatt, ám ezt véletlenül sem kritikának szánom, ugyanakkor meggyõzõdéssel vallom, hogy manapság már nehéz, nagyon nehéz olyan produkcióval elõrukkolni, ami az embernek minõségi muzsikákkal élõ fiába fagyasztaná a szót. Az ok prózaian egyszerû: mivel gyakorlatilag már minden zenét eljátszottak, milyen meglepõ alkotással lehetne még elõrukkolni? Persze, mint tudjuk, kivétel erõsíti a szabályt, lehet csodalemezeket készíteni (hála Istennek!), csak hát az olyan ritka, de olyan ritka… (mondjuk többek között ezért is érdemes a mi ajánlatainkat olvasgatni, mert a Hi-Fi Sütöde rendszeresen felhívja a figyelmet ezen ritkaságokra is).
No, de térjünk rá Cooper barátunk minap megjelent hanghordozójára, amely egy klubkoncert legjobb pillanatait rögzíti. Álljunk is meg a helyszínnél: ez tipikusan az a zene, amely klasszikusan klubokba, sörözõkbe való. Nem mintha a muzsika színvonala nem állná meg a helyét mondjuk egy sportcsarnok több ezres közönsége elõtt, errõl szó sincs, ám ez a fajta laza örömzene a füstös pubok meghitt és barátságos környezetében érzi magát a legjobban, itt a leghatásosabb.
Mr. Tisdale jófajta jazz-rockot játszik kifogástalan csapatával, s le sem tagadhatnák, hogy melyik állam az otthonuk. Bezony ám, mindvégig ott rejtezik a nótákban a blues semmi máshoz nem hasonlíthatóan varázslatos szellemisége, hangulata, íze és szaga. Jó dalok, kifogástalan játék, nagyszerû hangulat - kell ennél több a gondtalan szórakozáshoz?
Cooper Tisdale egyébiránt remek gitáros. Néhány dalban rendesen odateszi magát, olyan többperces virtuóz szólókat teker, hogy az bárkinek a dicsõségére válna, de vannak lírai dalok is, mikor gazdag érzelemvilággal pengeti a szívmelengetõen meghitt dallamokat.
Szóval, örülök, hogy megszereztem ezt a lemezt. Ezeken a mostani szürke, ködös estéken kifejezetten kellemes hallgatnivaló. Jó kis zene. Azért kicsit irigylem az atlantai kocsmázókat.

Megtalálható az amazon.com-on

norotosz
2006.11.30

Lap elejére

Greyboy Allstars - A Town Called Earth

A Greyboy Allstars a kilencvenes évek elején alakult. Az alapító tagok Karl Denson (fafúvósok), Robert Walter (billentyûk), Chris Stillwell (basszusgitár), Elgin Park (aka Mike Andrews) (gitár), és Zak Najor (dobok, ütõsök) voltak. A banda sajnálatos módon ez idáig mindössze két stúdióalbumot és egy koncertfelvételt bocsátott piacra. 1999 óta, úgy szólván, semmi mozgás nem észlelhetõ felõlük, Karl Denson és Robert Walter is a maga szólóprojektjein dolgozik. Most azonban a Greyboy Allstars újra összeverõdni látszik, és az év utolsó hetében az eredeti felállással az Amerikai Egyesült Államokban koncertezni indulnak, és már a 2007-ben megrendezésre kerülõ Jamcruise fesztivál meghívását is elfogadták. A formáció már gondolkodik egy új stúdióalbumon, ám egyenlõre még nem ígérnek semmit. Mindenesetre már mozgolódnak, és ez jó jel.
A zenekar a hatvanas és a hetvenes éveket idézõ soul-, jazz-, illetve funkmuzsikával operál. Ezt a zenei világot csûrik meg Zak Najor pörgõs break-jeivel és belassult hiphop beat-jeivel, egy egészen új hangzásvilágot alakítva ki. Amellett, hogy a banda olyan soul-jazz-legendák zenéibõl merítenek erõt, mint Lou Donaldson, Reuben Wilson vagy Melvin Sparks, a korai, JB's-féle funk-vonal is nagy hatással van rájuk. Ebbõl a két irányzatból, és jó erõs, modern zenei fûszerekbõl formálódott meg tehát a Greyboy Allstars zenéje, ami bár a dobhártyáinkat döngeti, mégis a lábainkban érezzük.
Ideiglenesen utolsó stúdiókiadványuk kilenc éve, 1997-ben látta meg a napvilágot A Town Called Earth címmel. Az elsõ, 95-ös West Coast Boogaloo után nem volt nehéz rávenni a hallgatóságot, hogy megvásárolják az új albumot. Bár az elõzõ lemez igen magasra tette a mércét, az album nem okozott nagy csalódást a rajongók számára. Igaz, sok újat nem nyújtott a West Coast Boogaloo-hoz képest, ám hozta azt a színvonalat, hozta azt a dögöt, ami miatt egyszerûen nem tudunk nemet mondani rá. A muzsikusok is kitûnõ teljesítményt nyújtanak a korongon, nem hiába zseniális zenészek. A témák, a szólók, a zúzós break-ek és a szaftos bassline-ok, egytõl egyig a helyükön vannak, hibára a legcsekélyebb esély sem látszik. Mind a tíz szerzemény perfekt, unalom kizárva. Az egész tehát úgy, ahogy van: korrekt.
A Turnip's Big Move rögtön egy ütõs clavinet-groove-ot fecskendez belénk. A break-es dob kegyelmet nem ismerve pörög a háttérben, majd bekapcsolódik a sikáló wah-wah gitár és a zsíros basszus is, stabilizálódik a groove, jól vagyunk. A clavinet-alap végig zúz az alapban, ám Robert Walter közben átvált hõn szeretett Hammondjára, hogy még több dögöt pumpáljon a muzsikába. Elgin Park soul-jazzes gitárszólója és az orgonaszóló is abszolút a helyén van, ám igazán Karl Denson enyhén torzított, rövid szaxi-improvizációi teszik teljessé a nótát. A Planet Of The Superkids belassult, hiphoppos groove-ja is kellõen oda van rakva. A téma is igen kellemes, és az ezután következõ Walter-féle rhodes-zongora-, Denson-féle szaxofon- és Park-féle gitárszóló is nagyon pöpecre sikerült. Szó sincs hihetetlen virtuozitásról vagy lehetetlen fricskákról, az egész csak jó és kész. Nincsenek túlvariálva a dolgok, a muzsikusok játéka teljes mértékben átlátható, érthetõ, és ebbõl kifolyólag szerethetõ is. A lassabb Happy Friends címû nóta is a lényegre törõség jegyében született. A billentyûs finoman akkordozik a rhodes-on, míg a szaxis és a gitáros játssza a vidám hangulatú témát. Karl Denson bús-vidám improvizációja alatt Elgin Parker is csak finom akkordokat zenget gitárjával. Robert Walter fürge, Deodato-közeli billentyûszólója alatt is csak halk gitárakkordokat, illetve atmoszferikus, légies szintiket hallhatunk. Parker fürge gitárszólója is ekképp telik, Walter visszahúzódik és halkan akkordozgat a háttérben. A végén aztán ismét hallhatjuk a mosolygós témát a szaxofonostól. A The Many Moods Of Erik Newson-ban ismét egy lassabb tempójú, jazzes szerzeményt tisztelhetünk. Ebben a nótában hallhatjuk Karl Denson-t elõször fuvolázni az albumon és rögtön világossá válik számunkra, hogy az fúvós ennek a hangszernek is nagy mestere. A téma utáni keyboard-szóló, ahogy az elõzõ dalban is, ismét közelebb áll a jazz mûfajához, mint a soulhoz vagy a funkhoz, és Denson fuvolaszólójáról is ugyanez mondható el. A Quantico VA ismét egy húzósabb, a funkhoz és a soulhoz közelebb álló szám. Maga a dal Robert Walter bluesos zongorájára épül, eköré tekeredik a funky groove, amelyet egy pörgõs dobalap, egy lédús basszus és egy sikálós wah-gitár alkot. A zongorista blues-alapú szólója után a gitáros villogtathat, majd Zak Najor, a dobos is kap egy kis impró-idõt. Ezek után lép csak be a funky szaxi, amely Maceo Parker-i dögöt hordoz magában. A Toys R Us az elõzõhöz hasonlóan pörgõs és funkos. A pörge szaxofontéma után ismét beáll a groove, ami ismét dobból, basszgitárból és gitárból áll. Robert Walter orgonaszólója is nagyon el van találva, és Karl Denson is megfújja nekünk a tutit. Ezek a srácok aztán tényleg tudják, mi fán terem a funk! A címadó, tizenöt és fél perc idõtartamú A Town Called Earth a leghosszabb nóta a lemezen. A sejtelmes kezdés után a szitár-közei gitárhangok, a cinek, a különbözõ csörgõk, a cseppfolyós rhodes-ok és a szaxofon-sirámok belefolynak egy habkönnyû jazz-témába. Eztán Elgin Parker zajos és torz szitár-gitár-szólója. Az improvizáció alatt a háttérben hallhatjuk Parker torzítatlan gitárakkordjait is (erre jó az overdub). A hosszúra nyújtott szóló és némi gomolygás után megérkezik a visszhangos keyboard-szóló. Mindeközben egyszer-egyszer hallhatjuk Denson-t szellemként átosonni a háttérben, ám az elõtérben csak a szám kilencedik percében hallhatjuk játszani. Lélekkel teli, post-bopos szaxofonjátéka a híres John Coltrane-t, illetve Raschaan Roland Kirk-öt juttathatja eszünkbe. Ez a szerzeményt mindenképp a jazz kategóriájába kell sorolnunk, hiszen ez a funkzenétõl már igen távol áll. A December's Bicycle is egy lassabb, jazzesebb nóta, amiben a fúvós ismét fuvolájával kápráztat el minket. Finom gitártémája, halk akusztikusa, lassú tempója, gyöngyözõ szintije és szolid fuvola-fuvallatai igazán ellazítják az izmainkat. Nincsenek tûzrõlpattant break-ek, nincsenek hirtelen mozdulatok a muzsikában. Az egész csak egyszerûen fincsi, hat teljes percig el is nyammoghatunk rajta. A Blues For Celia (Cee Cee's Blues) egy soul-os, Crusaders-es szinti-riffel nyit, ehhez verõdik hozzá egy belassult dobalap, majd késõbb az élvezetes fuvola-téma. A téma után Denson könnyed improvizációjában gyönyörködhetünk, amely ismét nem okoz nagy fejtörést - egyszerûen csak halljuk és ezzel együtt élvezzük. Walter szólója szintén kifejezetten szerethetõ. A billentyûs játékában számtalanszor felcsillan a blues, néha úgy érezhetjük, hogy Dr. John-t halljuk játszani. Nem is csoda, hisz mindkettõjük New Orleans-i illetõségû muzsikus. A lemez utolsó, Sportscaster címû dala, az elsõhöz hasonlóan egy meglehetõsen tempós, funkos szerzemény. Zak Najor zúzós break-dobja és Chris Stillwell basszusa adja a gyors alapot a zenészek alá, akik az eddig hallottakhoz hasonlóan kitûnõen teljesítenek. A szám két és fél percébe csupán egy, méghozzá Elgin Park széttorzított blues-funk-szólója fér bele.
És hét év hallgatás után most ismét úgy tûnik, hogy összeáll a csapat. Akik kilencvenes években megismerték a Greyboy Allstars-t, azok nyilván ujjonganak magukban (vagy magukon kívül) e hír hallatán. Az A Town Called Earth-öt hallgatva mi is érezzük, hogy nagy kár lenne, ha ez a fantasztikus soul-jazz-funk banda csak úgy minden szó nélkül örökre feloszlana.
A hallgatás alatti hét évben azonban a muzsikusok nem tétlenkedtek. Elsõ sorban Karl Denson-t és Robert Walter-t emelném ki, akik számos szólólemezzel örvendeztettek meg minket 1999 óta. Ezeket az albumokat ismerve a 2007-es Jamcruise fesztiváli Greyboy Allstars-fellépéstõl csakis a legjobbakat várhatjuk.

Megtalálható az amazon.com-on

TurtleKat
2006.11.23

Lap elejére

Guthrie Govan - Erotic Cakes

különvélemény

Cseppet sem csodálkozom, ha valakinek nem sokat mond az elõadó neve. Magyarhonban nagyon kevesen, szinte kizárólag a szakmabeliek (no meg az olyan megveszekedett zeneõrültek, mint e sorok körmölgetõje) ismerik ezt a gitárost, akirõl bátran, bármiféle túlzás és kockázat nélkül elmondhatjuk: napjaink egyik legnagyobb gitárosa.
A fickó session zenészként, bemutató-gitárosként tevékenykedett hosszú évekig, különbözõ internetes portálokon lehetett látni-hallani szédületes játékát, nincsen olyan stílus, amit ne játszott volna fantasztikus módon. Néhány éve a rocklegenda Asia vendégzenészeként lett közismertebb a neve, a tavalyi pesti koncerten is ámulatba ejtette a publikumot, nemrégiben pedig megjelent bemutatkozó szólóanyaga.
Valamennyi dalt õ jegyzi, s két társával trióban nyomják a zenét, amely - szédítõ! Õszintén megvallom, mindig is kedveltem a gitáralbumokat, hallottam is már több százat, de ez egyértelmûen az egyik legjobb, amit valaha volt szerencsém megismerni. Hogy a legjobb ötben ott a helye (rockot és jazzt egyaránt beleértve!), nem kétséges.
Az egy dolog (bár nem utolsó szempont), hogy Guthrie minden téren kivételes képességû gitáros, az a típus, aki a lábán kihúzott szõrszálon is eljátszik egy gyilkos szólót, de mindemellett - és alighanem ez a lényeg - egytõl egyik nagyszerûek a nóták, s egyetlen másodpercnyi magamutogatás, öncélú virgázás sincs bennük. Ez a pali úgy taglózza le, õrjíti meg produkciójával a hallgatót, hogy rendkívül lényegre törõen fogalmaz, köntörfalazás, mellébeszélés, duma kizárva.
A lemez másik (ritka) elõnye, hogy változatosságával együtt - rock, jazz, fusion - rendkívül egységes. A megszólalás is kifogástalanul bivaly, a basszusgitáros és a dobos (mifelénk teljesen ismertetlen angol session zenészek, bár a dobos most éppen Keith Emersonnal turnézik…) is szenzációs teljesítményt nyújt, no még jó, ekkora zenész nem akárkikkel játszik.
Egyetlen szerzeményt sem akarok kiemelni a cédérõl, mert tényleg mind a tizenegy dal parádés. Ezúttal nem közhely, hogy egyik jobb, mint a másik.
Guthrie Govan sokszínû albuma minden idõk egyik legjobb gitárzenéjével kápráztatja el a nagyérdemût, tessék beszerezni és nagyon, de nagyon vigyázni rá! Aki nem így tesz, az magára vessen. Én mindenesetre idõben szóltam!

norotosz
2006.11.19

Guthrie Govan tényleg nem beszél mellé, talán ezért is tud ilyen különlegesen jó muzsikát produkálni. Bár a gitáros hihetetlenül technikás és ha akarná, cikornyás futamaival le tudná olvasztani az arcunkat, õ mégsem ezt teszi. Persze a virtuozitás is kellõ mennyiségben megjelenik a számokban, de a szólók egyáltalán nem nyomják el, sõt, inkább kiemelik a nagyszerû témákat. A legtöbb gitáralbumon a gitáros túl sokat fitogtat, és ezzel az egész magamutogatóvá és öncélúvá válik, az Erotic Cakes-en azonban nem egy gitárost, hanem három kitûnõ muzsikust hallunk közösen zenélni. Számomra ezért is olyan különleges ez a lemez.
A korongon tehát hamisítatlan jazzrock zenét hallhatunk. A tizenegy nóta között hallhatunk dobhártya-szaggató, hard rock-alapú fusion-dalokat, és szolidabb, jazzesebb szerzeményeket is. A banda mindkét stílusban teljes mértékben megállja a helyét, Guthrie Govan bizonyítja sokoldalúságát a lemezen. Mégis, ahogy azt már elõttem említették, az egész album rendkívül egységes, megszólalásában és hangzásvilágában mind a tizenegy nóta hasonlít, és érezzük a szerzeményekben, hogy összetartoznak.
Én kiemelném a személyes kedvencemet a lemezrõl, ez pedig a címadó Erotic Cakes. A dal egy iszonyat bivaly, belassult, zúzós témával indít, amin rögtön hallatszik, hogy egy igazi jazzrocker agyából pattant ki. A témát aztán kétszer olyan gyorsan halljuk, és a hosszú hajúak már rá is zendíthetnek egy idegbajos, aszimmetrikus headbangre. A fusion gitárszóló is kellõen odapörköl, semmi drámaiság, semmi katarzisra játszó vinnyogás, csak ami jön. Govan ezek után önmagának felelget, csak úgy ugrál a különbözõ torzítások között, közben Buckethead-alázó imprókat villant. A végén még párszor visszahallgathatjuk az ellenállhatatlan témát. Személy szerint én emiatt kedveltem meg a gitárjátékos zenéjét, manapság már kevés ilyen energikus és lényegre törõ, gitár-centrikus dalt lehet hallani.
A trió célja nem feltétlenül az, hogy valami igazán újat mutasson, vagy hogy egyéni teljesítményekkel kápráztasson el minket, csak annyi, hogy mi, a fusion zene kedvelõi, jól érezzük magunkat. És ezt a célt az Erotic Cakes címû albumon el is érik. Guthrie Govan végig ízlésesen játszik, nem virgázza túl a dolgokat, épp annyit mutat, ami a hallgató számára kellemes. Mindeközben pedig egyszerre kifinomult és tökös, figyel a részletekre, de nem veszik el azokban.
Ilyen egy jó jazzrock lemez!

TurtleKat
2006.11.19

Lap elejére

Tony Grey - Moving

Akadnak, ha nem is túl gyakran, ünnepi pillanatok, amikor bátran és töprengés nélkül sutba dobhatjuk a legnagyobb igyekezetünk ellenére is valamelyest sematikus gondolatvázlatokat, hogy in medias res kinyilvánítsuk: kérem tisztelettel, ez örökérvényû darab.
Ezúttal nem tehetek mást, de nem is akarok másként cselekedni. Ez az album annyira jó, mit jó, zseniális, fontos, kihagyhatatlan, vagyis szögezzük le mindjárt a kezdet kezdetén, hogy ezen alkotás kihagyása a míves muzsikák rajongói számára több mint hiba, sokkal több, s hogy mennyire megbocsájthatatlan, abban nem kívánok állást foglalni, lévén jómagam büszkén birtokolom a szóban forgó csodacédét.
De ki is ez a Tony Grey?
A ködös Newcastle-ben látta meg a napvilágot 1975-ben zeneszeretõ család sarjaként, s mikor tizenévesen minden szabadidejét a basszusgitározás töltötte ki, a mosolygós fiút ismerõk biztosak voltak abban, ebbõl a gyerekbõl bizony zenész lesz, akárki meglássa. Tinédzserként maga John McLaughlin is látta játszani õt, s a Mester nagy jövõt jósolt a több mint szorgalmas basszerosnak (ennek a dicséretnek-biztatásnak a késõbbiekben lesz jelentõsége, mint arra még visszatérünk).
Aligha kell mondani, hogy ekkora tehetség a világ leghíresebb jazz iskolájába, a bostoni Berklee-be került, ahol 2001-ben végzett, méghozzá dicsérettel. Ezután ealkezdett játszani, méghozzá a legnagyobbakkal: koncertezett többek között Wayne Shorter-rel, Dennis Chambers-szel, Gary Husband-del, Mike Stern-nel, Branford Marsalis-szal, Russel Ferrante-vel, Brian Blade-del, Zakier Hussain-nel, és természetesen McLaughlin is invitálta a kivételes képességû zenészt, aki immáron felnõttként örömmel mondott igent ifjúkori biztatójának. Kettejük együttmûködésében a gitáros számtalan fellépésen gyönyörködhetett a szerencsés közönség, de McLaughlin legutóbbi, Industrial Zen címû albumán már otthon is bárki megcsodálhatja a közös munka kivételesen ízes gyümölcsét.
Bemutatkozó albumát tavaly készítette el Tony barátunk, s olyan varázslatos 58 percet nyújtott át a nagyérdemûnek s az utókornak, hogy az csak a legtehetségesebbek sajátossága. Valódi, hamisítatlan fusion-t kap a fogyasztó: jazz, electronika, folk, ethno, world music keveredik ebben a különleges nedûben, melyet egyhuzamban vagy kortyolgatva egyaránt élvezhetünk.
Micsoda mennyei ízvilág! A nyitó Awaken címének megfelelõen alaposan észhez térít bennünket, gyanútlan hallgatókat. Lebilincselõ basszusszólóval kezdõdik a kompozíció, amely a muzsikustársak belépésével csak fokozza a rabul ejtõ gyönyört. A Dil Chahata Hai elején ismét a fõszereplõ adja meg az alaphangulatot, amit aztán hihetetlen érzékenységgel fokoz a gárda. A White Woods modern alapjaira olyan örömzenét produkálnak a zenészek, hogy ekkor már szemernyi kétsége sem marad a hallgatónak: ezúttal bizony kivételes anyagot van szerencséje megismerni. Minden dalon sorban végigmehetnénk, mindegyiknél elidõzhetnénk hosszú sorokig, mit sorokig, valamennyi szerzeményrõl novellát lehetne (és kellene!) írni. Mi most maradjunk annyiban, hogy a My Way Your Way-ben a basszus és a gitár együttes játéka, a Suryasta-ban a lélekemelõ keleti ének, a Free Fall-ban a virtuóz basszus, a Lullaby For Life-ban a magával ragadó hangulat a leginkább felejthetetlen. Hangsúlyoznám a leginkább szót, ugyanis ezen a páratlan albumon annyi titok lappang, hogy minél többször hallgatjuk, annál többnek jutunk birtokába.
El ne felejtsük megemlíteni Kenwood Dennard, Chris Farr (dob), David Fiuczynski és Prasanna (gitár), Romain Collin és Oli Rockberger (zongora), Gilard Ronin és Walter Smith III (szaxofon) nevét. Õk nagyon jól tudják régóta azt, amit ezen album megismerése után egyre többen vallanak majd: Tony Grey napjaink egyik legfontosabb basszusgitárosa. Édes Istenem, még csak 31 éves a fickó!
Isten éltessen sokáig, Te Kivételes Zseni!

Megtalálható az amazon.com-on

norotosz
2006.11.18

Lap elejére

Rage Against The Machine - Rage Against The Machine / Audioslave - Relevations

fém rovat

2 in 1

A Rage Against The Machine kétségtelenül a rockzene történelmének egyik legerõteljesebb bandája. A zenekar kegyetlen igazságokat arcunkba köpdösõ szövegeihez méltóan erõs és vad, funk-elemekkel ötvözött metálzenét társított, ami pontosan összepasszolt a mondanivaló súlyosságával. Õk voltak önkifejezés magas iskolája.
Tom Morello 1991-ben otthagyta korábbi zenekarát, hogy egy másikat keressen magának. Egyszer betévedt egy klubba, ahol éppen akkor Zack De La Rocha rappelt a mikrofon mögött. Morello-t nagyon megfogta Zack stílusa, így hát megkérte õt, csatlakozzon a bandájába énekesnek. Innen már csak idõ kérdése volt, hogy Zack meginvitálja a zenekarba gyerekkori pajtását, Tim Commerford basszistát, illetve hogy Morello elhívja (még elõzõ bandája gyanánt megismert) Brad Wilk dobost. Õk lettek tehát a RATM.
Már a sokat mondó név is elárulja: ezek a srácok nem az elsõ szerelemrõl fognak mesélni nekünk. Zack (baloldali) politikai állásfoglalása úgy meglátszik a zenekar szövegeiben, ahogy az énekes-aktivista tevékenységein. A banda számos tüntetést szervezett, támogatta a mexikói Zapatista Army of National Liberation szervezetet, többrendbelileg égetett amerikai zászlókat fellépése közben, és számos meghökkentõ dolgot mûvelt, hogy felnyissa végre az amerikai állampolgárok szemét.
A Rage Against The Machine négy stúdióalbumot élt meg, majd 2000-ben Zack de la Rocha kilépett a bandából. Az énekes ekképp indokolta ezt a lépését, illetve ezzel a szöveggel zárta le Tom Morello-ékkal való közös munkáját: "I feel that it is now necessary to leave Rage because our decision-making process has completely failed. It is no longer meeting the aspirations of all four of us collectively as a band, and from my perspective, has undermined our artistic and political ideal. I am extremely proud of our work, both as activists and musicians, as well as indebted and grateful to every person who has expressed solidarity and shared this incredible experience with us."
Morello-ék azonban nem szakadtak el egymástól, a RATM feloszlása után számos énekessel és rapperrel próbálkoztak, többek között a Tool-os Maynard James Keenan-nel, a downset-beli Rey Oropeza-val, Chuck D-vel a Public Enemy-bõl és a Cypress Hill-es B-Real-lel. Végül azonban az ex-Soundgarden-es Chris Cornell-nél állapodtak meg, és Audioslave néven 2002-ben kiadták elsõ nagylemezüket.
A zene szinte ugyanolyan tökös maradt, mint amilyen az RATM-ben volt, azonban érzõdik, hogy hiányzik az a tûz és az az erõ, amit Zack De La Rocha testesített meg korábban. Chris Cornell-ben nincs meg ez a vadság, de hát nem is az volt Tom Morello-ék célja, hogy egy új Rage Against The Machine-t csináljanak. Ez az Audioslave, tökös rockzenét játszanak és idén már a harmadik albumukon vannak túl.

Rage Against The Machine - Rage Against The Machine

A RATM elsõ, 1992-ben napvilágot látott, azonos címû albuma kétségtelenül a legjobban sikerült alkotás az életmûben. Egy pillanatra sem ül le a lemez és mind a tíz rajta szereplõ szerzemény örökérvényû. Kétségtelenül ez az egyik legátütõbb erejû rocklemez, ami valaha született.
A lemeznyitó Bombtrack címû számból rögtön megtudjuk, mire számíthatunk az elkövetkezendõ ötven percben. A halk bevezetõ után berobban az extra-zúzós gitárriff és az erõteljes basszus (update: mint jelezték, nem slap, hülye voltam és elnézést). Azonban Zack erõteljes szövege és pattogós rapje adja meg igazán a muzsika eredetiségét. A Killing In The Name Of egy hasonlóan erõs nóta. Zack De La Rocha borzasztó erõket megmozgató rap-éneke mellett a zene ereje Tom Morello húsbavágó riffjeiben rejlik. Morello szólója igen meglepõ, effektpedálját bevetve valami soha nem hallott hangzást hoz létre. A Take The Power Back Flea-alázó basszus-alapja és az arra illeszkedõ funkmetál gitár egy egyszerûen fantasztikus egységet alkot, és Brad Wilk dobja is átlagon felüli lüktetéssel áld meg minket. Zack szokásos erõbedobással nyomja a rapet és Morello csípõs szólója is alaposan beüt. A Settle For Nothing az elsõ és egyben utolsó lassú szerzemény, ennek ellenére egy cseppet sem lágyul el. A szöveg az eddigiekhez hasonlóan iszonyatosan erõs és durva, és ez a durvaság a refrén torz, metálos riffjeiben is elõburjánzik. A Bullet In The Head-re ismét beindulhat az ütemes ugrálás és a headbang. Feszes dobalap és izmos basszgitár lüktet a háttérben, amíg Morello ismét elereszt egy idegbeteg gitárszólót és Zack úthengerként tolja a szöveget. Az igazi kiteljesedés azonban az irtózatos dropnál jelentkezik. Egyébként a zene harmadik ereje a nagyon eltalált droppokban rejlik. A Know Your Enemy funkrockja sem állíthat le minket. Funky basszusok, borzasztó ütõs riffek, pattogós ritmusok, észveszejtõ ugrálás és fejrázás a nézõtéren. Ez az a fajta zene, ami igazán magával ragadja az embert. Amíg az RHCP a Blood Sugar Sex Magic-kel babrált, valaki megmutatta a népeknek, mi fán terem az igazi funkrock. A Wake Up is hozza ezt az erõt. Funkos wah-wah reszelés, iszonyatos, zsíros riff, Morello-féle borult szóló, Commerfold-féle böhöm bivaly basszus, Wilk-féle lüktetõ dobalap és Zack De La Rocha-féle izmos rapping. Kell ennél több? ...és a Fistful Of Steel is kellõen földbe döngöli a hallgatót. Jó riff, erõs szöveg, hatásos drop: mindhárom alapelem megvan, tehát az eredmény csakis beszarásul kõkemény és király lehet. És az is. A Township Rebellion fantasztikus rap-alapja és rap-éneke utána bezúz a belassult téma, majd ismét hallhatjuk a rap-alapot Zack-kel az élen. A refrénben elhangzik a lemez talán legfontosabb mondata: "Fight the war, fuck the norm!". Az utolsó Freedom címû szerzeményben sem lágyul be a banda, ismét hozza azt az erõt, amivel végigzúzta a korong ötven percét. Aki ezt a zúzást hallotta, az tuti, hogy soha többé nem felejti el.
Ez a lemez minden szempontból meghatározó jelentõségû, a banda szempontjából ugyanúgy, mint az egész rockzene szempontjából. Ez a lemez valami olyan újat hozott a rockzenébe, amiért csak hálásak lehetünk a zenekarnak. És ahogy azt már említettem: ez az önkifejezés magas iskolája.

Megtalálható az amazonon

Audioslave - Revelations

Tizennégy év telt el, és Morello, Commerfold és Wilk még mindig együtt zenélnek. Bár Zack De La Rocha elszakadt a muzsikusoktól, õket ez nem állítja meg abban, hogy jó zenét produkáljanak. Bár halljuk, hogy a fiúk Chris Cornell énekessel az élükön kicsikét elkanyarodtak eredeti mivoltuktól a populárisabb vonal felé, de azért érezzük, hogy ez a zene sok mindenben hajaz a volt RATM zenéjére. Azt is halljuk, hogy a 2006-os Revelations nem a legjobban sikerült Audioslave lemez, és hogy leül pár helyen, de azért érdemes róla néhány szót említenünk.
A címadó Revelations erõteljes riffje rögtön árulkodik alkotójáról: ilyet csak Tom Morello tud, vagy ha nem is csak õ tud, csak õ csinál. Bár Chris Cornell hangja egy egészen más világot tár elénk, mint anno Zack-é, a muzsikusok maradtak a helyükön és keményen tolják, amit tolniuk kell. A gitárszóló idegbetegsége is teljes mértékben maradt a régi, de sajnos refrén poprockosabb a kelleténél. Ezen morgolódhatunk. A One And The Same gitártémája ismét ellenállhatatlan. A dögös basszusalap sem változott sokat, Commerfold ugyanúgy nyomja, mint tizennégy évvel ezelõtt. Cornell érces hangja egy kicsit Ritchie Kotzen, néha pedig Ian Gillan hangjára emlékeztet, ami a valaha volt funkmetál hangzást inkább a hard rock felé tereli. A Sound Of The Gun szövege (mint az a címbõl is kitalálható) az aktuális háborúval foglalkozik, és a torz és erõs riff illeszkedik is ehhez a szövegi világhoz. Tulajdonképpen egy igen erõteljes és egy igazán jó nótával van dolgunk, azonban ha visszaugrunk a RATM azonos címû lemezének számaihoz, ez azokhoz képest "tingli-tangli". Az Until We Fall meg aztán pláne. Itt a fiúk túlságosan elmentek a populárisabb vonal felé. Ebben a szûk négy percben bizony alaposan leül és elpuhul a lemez. Még az Audioslave-hez képest sincs meg benne az az átütõ erõ, aminek meg kéne lennie. Majdnem olyan mint a mai RHCP, és ez esetünkben nagyon is negatív. Az Original Fire kicsit felpaprikázza a hangulatot. Egy jó kis, ordítozós rock & roll nóta mindig jól jön a nehéz idõkben. Chris Cornell-nek ehhez a mûfajhoz fekszik igazán a hangja, ilyesmit hallhattunk korábban a Soundgarden-tõl is. Morello azért megtartotta tizennégy éves jó szokását, és itt is elfüstöl egy pihentagyú szólót a biztonság kedvéért. A Broken City funkrock alapja a régi, Rage-es idõket juttathatja eszünkbe, csak itt Zack rapjét Cornell dallamos éneke váltja. Ez persze nem gond, hiszen ilyennek kell lennie egy igazi, tökös Audioslave-nótának. A Somedays egy kifogástalan, kõkemény dal, Tom Morello dögös gitárriffje ismét uralja a pályát. Ezen az zenei alapon hallatszik leginkább, hogy a zenészeknek korábban közük volt a RATM-hez, fõleg mert a drop szinte teljesen olyan, mint a Guerilla Radio címû nótában. Nem szégyen, hiszen a fiúk önmagukat másolták. A Shape Of Things To Come-ban is alaposan megzúzzák az arcunkat. A lassú verze-rész után egy olyan refrént kapunk a pofánkba, amilyet a fiúk még Zack De La Roch-val is ritkán produkáltak. A Jewel Of The Summertime torz basszusalapja és funky gitársikálása egy az elõzõekhez hasonlóan jól sikerült nótát eredményez. Megjegyzem, hogy azért amikor Cornell kiereszti a torkában lakozó farkast, annak is meg van a maga hatása, tehát nem arról van szó, hogy Morello-ék rossz "cserét" csináltak volna, dehogy. A Wide Awake ismét egy kicsit poprockosabb, nincsenek benne azok a finomságok, amiket a csapattól megszokhattunk. Ennek ellenére igazán kellemes hallgatnivalóról beszélhetünk, csak valami kevésbé eredetirõl. A Nothing Left To Say Goodbye-ról ugyanez mondható el. Bár kellemes és szerethetõ szerzeményrõl van szó, ilyesmibõl manapság már találhatunk ezer másikat. Mert amiért igazán szeretjük Tom Morello-ék muzsikáját, az az eredetiség, és az ebben csak nagyon kis mennyiségben lelhetõ fel. Az album utolsó, Moth címû szerzeményének refrénjében még egyszer kiordíthatjuk és kitombolhatjuk magunkat, ahogyan azt a banda is teszi.
A Revelations, ha nem is minden részében tökéletes, egy kifejezetten jó és élvezetes lemeznek mondható. Bár volt már az Audioslave jobb formában is, ez az album is melegen ajánlott minden rajongónak.

Megtalálható az amazonon

Tom Morello, Tim Commerfold és Brad Wilk jó muzsikusok. Bár Zack De La Rochával találták meg igazi énjüket, és Chris Cornell-el nem tudnak olyan erõs muzsikát produkálni, azért még mindig tudják, mitõl döglik a légy. A Rage Against The Machine szellemi atyja Zack volt, õ adta bele a zenébe azt a vadságot és azt a tüzet, amitõl az igazán eredeti és hatásos volt. Cornell nem képes, és nem is hivatott beleadni ezt a tüzet, de ettõl függetlenül száz százalékig odateszi magát és az eredmény, akárki akármit is mond, jó.
Mert: "The original fire has died and gone; but the riot inside moves on!"

TurtleKat
2006.11.14

Lap elejére

Nils Wogram & Simon Nabatov - The Move

Ez a két idegbajos zsenimuzsikus bizony jó alaposan egymásra talált. A német pozanos é;;;;s az orosz zongoramûvész már Nils Wogram második, Roundtrip címû lemezén, 1996-ban együtt dolgoztak, és itt már hallhattuk, hogy ahogy a klasszikus mondja: "It's a beginning of a beautiful friendship.". Azóta mindkét muzsikus járja a maga útját és csinálja a maga zenéjét, de szerencsére néha-néha egy-egy albumon azért összeröffennek. Egy efféle összeröffenés eredménye a 2005-ben napvilágot látott The Move is, amely annyiban tér el a többitõl, hogy ezen a lemezen csupán kettõjüket hallhatjuk, duó felállásban. Aki már azelõtt is figyelemmel kísérte Wogram és Nabatov munkásságát, erre a megjelenésre nyilván rögtön felkapta a fejét, és már rongyolt is be a legközelebbi lemezboltba. Tehát már maga a felállás igen sokat ígér.
Mint ahogy arra már a recenzió elsõ mondatában utaltam, a két zenész közül egyik sem teljesen épelméjû, ebbõl adódóan az sem normális, amit együtt mûvelnek. Alapvetõen free jazzrõl van szó ijesztõ disszonanciával és atonális menetek tömkelegével felszerelve. Nem kétséges, hogy Simon Nabatov zongoristában és Nils Wogram harsonistában nagyszerû virtuózok mellett fantasztikus komponistákat is tisztelhetünk. A lemezen szereplõ hét szerzeményben mindkét mûvész mindkét oldaláról megmutatkozik, és a számokban ugyanúgy kiveszik a részüket a megkomponált témarészek, mint az eszetlen improvizáció. Ami igazán eredetivé teszi a korongot, az azonban az, hogy a free jazz mellett a zenészek sok egészen másféle, nem várt zenei csínnyel édesítik meg muzsikájukat.
Az elsõ, Fall címû szám egy émelygõsebb darabnak indul. Nabatov kellemesen visszhangos zongoramenetei megágyaznak Wogram finoman úszó harsona-témájának. Két és fél perc után aztán beköszönt egy másik, a pozanos stílusához illõen atonális téma, majd felpörögnek az események, és egy rövid idõre elszabadul a pokol. Ezután ismét visszagomolyog a kezdeti, kellemes zongoraalap, ám immár a második, feldúltabb dallamocskát is ott szurkálja a jobb kéz. Ezután következik a virtuóz sejtelmes, Keith Jarrett-et idézõ improvizációja, aztán Nils Wogram visszakacsint a fõtémával majd a pokoli melléktémával. Ebbõl a diabolikus témából folyik ki egy fülmeresztõ improvizációs jam, amelyben mindkét muzsikusnak totálisan elborul az agya, és kiadja magából a tutit. A végén még egyszer visszahallgathatjuk a feledhetetlen témákat és körülbelül ennyi fér bele tizenegy és fél percbe. A Lay Low egy abnormális felelgetõs agybajjal veszi kezdetét. Wogram vaddisznó-közeli pozanmeneteire Nabatov baljós akkord-csattogtatásokkal válaszol, és, ahogy ez várható is, ez a vita két perc után súlyos káoszba fullad. Ezután jön a "duzzogás", mindkét hangszer halkan és kellõen disszonánsan fortyogva duruzsol, amely duruzsolásból késõbb egy igen furcsán gomolygó ritmus alakul ki. Ebbõl aztán mindkét muzsikus, természetesen egy idõben kitör a saját maga improvizációjával, és hirtelen azt vesszük észre: hékás, hisz New Orleans-ban vagyunk! Na én itt dobtam ki az agyamat az ablakon, erre a zenei megoldásra aztán tényleg a legkevésbé sem számítottam. A fõ(vita)témát ismét hallhatjuk a nóta végén, ilyen szempontból a fiúk követik a jazz hagyományait. Attól tartok, csak ebbõl a szempontból. Az album címadó The Move-jában egy kis latin pezsgésben lehet részünk. Ez a második dolog, amit a legkevésbé vártam a lemeztõl, de hát üsse kõ. Elképesztõ számomra , hogy ez a két ember csupán két hangszerrel milyen telt és robosztus hangzást képes produkálni. A latin zene ötlete nyilván Simon Nabatov révén került megvalósításra, a billentyûszólóból rögtön hallatszik is, hogy õ van igazán otthon ebben a mûfajban, persze amilyen imprót Wogram nyom, na, az se semmi. Ha a Lay Low agybaja alatt görcs állt a lábunkba (amire elég nagy esély van), ezalatt a közel hétperc alatt kirophatjuk belõle. Akinek megtetszett Nabatov ezen, latin zenés oldala, annak az idén megjelent Piano Works V: Around Brazil címû szólózongorás lemeze is melegen ajánlott. A Ballooning inkább a Nils Wogram zeneszerzõi képességérõl tesz tanúbizonyságot, mint a két muzsikus virtuozitásáról. A dal elsõ két és fél percében Nabatov magasan zengõ, kopogó hangjai veszik semmibe a gravitációs erõt és varázsolnak el minket. A pozanos mélyen doromboló, sokszor csupán üresen fújtató hangokkal segíti gondtalan lebegésünket. Két és fél perc után aztán megérkezik Wogram ríkatóan szépséges témája, amely finomságával különféle káprázatokat fest szemeink elé. Az a fantasztikus a témában, hogy egyszerre magába foglalja a "magasság" utáni vágyakozást és a tõle való félelmet. Itt már nem is jazzrõl, itt már véresen komolyzenérõl beszélhetünk. Nabatov mindeközben még mindig az egek magasságában szökdel selymes disszonanciájával. Az Itapo finom, lassú fõtémája egy magányos melódia, mintha csak most szippantották volna a huszadik század elejérõl. Aztán hirtelen a duplájára nõ a tempó, ám a két zenész még itt is valamelyest kordában tartja a hangokat. A nóta harmadik percében azonban ismét megvilágításba kerül a pokol egyik legmélyebbik bugyra. Innentõl minden felborul, a zongorista valósággal csapkodja a billentyûit, és a fúvós sem kíméli a rezet. Elismerem, ennek a káosz-közeli pokolszelet valós élvezetéhez tényleg szükségeltetnek az erõs idegek. Bár érezzük a muzsikusok közötti összetartást, mégis az egész szétesõ félben van, amikor hirtelen... na ne, már megint New Orleans? Igen, csak már nincs agyam, amit kidobhatnék. A dal végén a fõtéma, szokásához híven ismét visszatér. A megközelítõleg tizenhét perc idõtartamú Herbie and Pierre Simon Nabatov Bach fuga-szerû zongora-intrójával indul, ám nem kell sok idõ ahhoz, hogy Mussorgsky-i mélységekbe ereszkedjünk. A zongorista a végén már körülbelül húsz billentyûn játszik egyszerre, ügyet sem vetve arra, hogy igazából csak tíz ujj áll rendelkezésére. A "Mussorgsky-i mélységek" után visszavirgonckodik a rakoncátlan fugatéma. Ez teszi ki az elsõ hét percet. Aztán egy kis csend után Nabatov mellé betoppan Wogram kíméletlenül cool témájával, recsegõ reze csak úgy szeli át a csendet. Ebben a témarészben hallható összjátékban hallatszik, hogy a két muzsikus nagyon összeszokott és félhangokból megértik egymást. Na, és az ezután következõ frenetikus impró-jam, az az igazi katarzis. New Orleans-on igazán már meg sem lepõdök, úgy látszik, Nils Wogram nagyon rákattant erre a zenei világra az utóbbi idõben, és mit nem mondjak: kifejezetten jól áll neki. A fõtéma ismét ott virít a nóta végén... "...de vége van egyáltalán? Ja, nem, még van fél perc. Mit csináljunk addig? Még egy jam? Ok..." ...és zsupsz, a legvégére nyomnak még egy háton-hidegfutkorászós, ellenállhatatlan jammet. Hát, abszolúte no comment. A hatperces, lágy Simple Sentiment-ben az "érzelmes" Wogram-pozané a fõszerep, Nabatov árnyalatnyi bossanovája csak alapozgat a háttérben. Semmi disszonancia, semmi atonalitás, csak szépen szóló menetek és finom csípõmozgás. A Ballooning-hoz hasonlóan szép dallal van tehát dolgunk, szebb befejezést el se képzelhetnénk. A szám utolsó két percében egy aranyos kis altató-dallamocska szól, ezzel is jelezve a korong végét.
A The Move egy felejthetetlen lemez. Nabatov és Wogram zenészi és zeneszerzõi tehetségük egyaránt tükrözõdik a zenében. A hét fantasztikus szám alatt kiruccanhatunk Rióba, lebuszozhatunk New Orleans-ba, lebeghetünk súlytalanul és megjárhatjuk a pokol legmélyebb bugyrait, mindeközben pedig zseniális muzsikát hallgathatunk. Hát nem éri meg?
A The Move kétségtelenül mindkét muzsikus egyik legjobb munkája, amit valaha készített.

Megtalálható az amazon.com-on

TurtleKat
2006.11.08

Lap elejére

Scott Kinsey - Kinesthetics

Ugyan évek óta nem mûködik a fusion méltán legendává nemesült legjelentõsebb társulata, ám mindegyik Tribal Tech-tag a nevükhöz méltó produkciókkal rukkol elõ. Nincs ez másként Scott Kinsey-vel sem, akit méltán tart a szakma és a kritika egyaránt napjaink egyik legfontosabb billentyûsének. Vannak oly tengerentúli jazz-ítészek, akik egészen egyszerûen a Tribal Tech Titkos Fegyvere minõsítéssel sommázzák a kiváló zenész elismerését.
Az embernek fúziós zenéért rajongó fia tulajdonképpen még örülhet(ne) is, hogy a Tech helyett négy nagyszerû muzsikus külön-külön csemegezenéjét, vagyis négyszer annyi finomságot élvezhet jó ideje, de hát ilyet jómagam már azért sem mondok, mert szentségtörésnek még csak a látszatától is ódzkodom.
De Scott barátunk elsõ szólóalbumát persze hogy nagyon vártam. És szögezzük le mindjárt az elején: szemernyit sem csalódtam. Igaz, ami igaz, nem nagy kockázatot jelentett megjósolni, micsoda míves muzsikát hallhatunk majd.
Merthogy errõl van szó itten. Hatvanhét percnyi tökély hallható tizenkét dal formájában. Parádés kompozíciók nagyszerû zenészek elõadásában. Nem akárkik játszanak Scott-tal: (a teljesség igénye nélkül) Steve Tavaglione, Vinnie Colaiuta, Abraham Laboriel Sr., Armand Sabal-Lecco, Jimmy Earl, Michael Landau(guitar), Alex Acuña, Tim Hagans, valamint természetesen a Tech-es barátok-kollégák, Gary Wiilis, Scott Henderson és Kirk Covington.
Már a nyitó címadó szerzemény elállítja lélegzetünket, egyszersmind eligazít, mi minden várható a továbbiakban. Kinsey köztudottan nagy Zawinul-rajongó, a Mester sajátos világának hatása azonnal érzõdik, ám szó sincs semmiféle utánzásról, mindössze a varázslatos ízek, illatok, hangulatok emelik fel a szerencsés és boldog hallgatót.
A This is That-ban az örmény vendégmuzsikus, Arto Tuncboyaciyan kopogó perkái és Gary Willis összetéveszthetetlenül dörmögõ basszushangjai varázsolnak el, és innentõl nincsen megállás. Változatos, mégis egységes a lemez. A Quartet egy csodás dal Vinnie Colaiuta emlékezetes játékával édesítve, a Wishing Tree gyönyörû duett Tavaglione-val, a Big Rock a Zawinul Syndicate-legenda elõtt tiszteleg, az Uncle Pat’s Gypsy Van a billentyûs Scott egyszemélyes magánszáma a modernség jegyében, az Under Radar Afrikát varázsolja elénk, a Shinjuku az ifjú Ronald Bruner dobjátékától és Henderson gitározásától (is) felejthetetlen, a záró One For Jinshi pedig méltó keretbe foglalja ezt a remekmûvet.
Hosszasan sorolhatnám a méltató jelzõket, ám helyette mindössze annyit kívánok leszögezni: a Kinesthetics az év egyik legjobb fúziós lemeze. Olyan produkció, amely nem csak a Tribal Tech, nem csak a Zawinul, nem csak a Weather Report, nem csak modern jazz hívei számára lesz örökérvényû anyag, hanem mindenkinek, aki tudna akarja, hol tart 2006-ban a világ jazzélete. Széles mosoly rajzolódik ábrázatunkra.

Megtalálható az amazon.com-on

norotosz
2006.11.05

Lap elejére

Tom Waits - Orphans: Brawlers, Bawlers & Bastards

A kedves olvasó készüljön fel, hogy ez egy nagy terjedelmû, elemzõ írás!

A szövegíró, dalszerzõ, énekes, elõadómûvész Tom Waits 1973-tõl 2006-ig közel húsz nagylemezzel örvendeztette meg rajongóit. Ebben a harminchárom évben számos oldalát megmutatta nekünk. Hetvenes évekbeli, az Asylum Records-nál megjelent munkáira fõleg a melankólia és az ehhez társuló, finom és tiszta, jazzes-bluesos hangszerelés jellemzõ. A nyolcvanas években aztán, már az Island Records gondozásában jönnek a sokkal egyedibb hangzásvilágú, tengerészitalok bûzét árasztó, nyomott hangulatú, elvontabb lemezek. Ezeken legfõképpen a sötét blues-zene dominál, ám ez nem olyan blues, mint amilyet korábban megszokhattunk tõle, itt már egy egészen más zenei világgal van dolgunk. Emellett Tom hangja is egészen megváltozik, sokkal rekedtebbé, ércesebbé válik. Személy szerint én ezt a korszakot kedvelem tõle a legjobban. A kilencvenes években ez az elvontság csak még jobban fokozódik, ám a nyolcvanas években megkedvelt, egyedi hangzásvilág alapjában véve megmarad.
Ebben az igen összetett hangzásvilágban a balladai elõadásmód, a húsba maró melankólia ötvözõdik a blues egy ismeretlen alfajával és olyan egyéb mûfajokkal, mint a valcer vagy a kabaré. Az egész zene nagyon ritmikus, minden hangszer alapvetõen egy-egy ritmushangszer funkcióját tölti be és a dallam szinte eltörpül a roppant lüktetés mellett. Ettõl a muzsika afféle utcai, spontán hangulatúvá válik, elillan az az orrfacsaró stúdiószag és helyette normális, életszerû szagokat érezhetünk. Ez is nagyban hozzájárul a hangzás egyediségéhez.
A rajongók most ismét örülhetnek, hiszen a 2004-es Real Gone után 2006-ban itt az újabb Tom Waits-attrakció, ráadásul ezúttal egy a szokásosnál nagyobb kiszerelésben. A november 21-én megjelenõ Orphans címet viselõ doboz ugyanis három lemezt tartalmaz, amik a Brawlers, Bawlers, illetve a Bastards címet kapták. A legtöbben ezt a triplalemezt inkább a válogatások közé szeretik sorolni, mint a fõ megjelenések közé, amit én egy kicsit félrevezetõnek tartok. Lássunk tisztán: a kiadványon szereplõ ötvennégy nótából huszonnégy ritkaság és harminc darab teljesen új. A ritka felvételeket fõleg filmek zenéiként ismerhettünk meg korábban, ám nem hiszem, hogy ezek közül minden rajongó mindegyik számot ismerné sõt, jómagam csupán egyetlen egyet ismertem közülük korábban. Emellett a másik húsz dal ugyanúgy új a minden hallgató számára. Tulajdonképpen én szinte csak új szerzeményeket hallhattam mind a három CD-n, és valószínûleg ezzel nem vagyok egyedül, tehát senkit ne riasszon el a "válogatás" szó.
A kiadvány egy-egy lemeze az elõadó különbözõ zenei világait mutatja be, illetve egy-egy korszakát idézi vissza, külön-külön mindhárom korongon ugyanolyan stílusú számokat hallhatunk. Aki Tom bluesos munkáit szereti legjobban, annak a Brawlers ajánlott, aki a melankolikus, búsulós korszakáért bolondul, annak a Bawlers stílusa fekszik, aki pedig elvont, "experimental" zenére vágyik, annak a Bastards fog legjobban tetszeni. A három korong az énekes harminchárom éves pályafutása közben megismert három fõbb stílusát foglalja magába külön-külön, tehát az Orphans tulajdonképpen Tom Waits egész eddigi munkásságán átível.

Brawlers

A Brawlers címû lemez tizenhat darab, Tom Waits nyolcvanas évekbeli munkásságát idézõ, perfekt, bluesos nótát tartalmaz. Az elsõ, Lie To Me címû szerzemény a vártnál pörgõsebben kezd neki, gyors tempójától, rock&rollos ritmusaitól akár még táncra is perdülhetnénk. Ám az egészbõl árad az a jellemzõen Tom Waits-es "csatornaszag", az enyhe visszhangzás, a földalatti, hátborzongató gitártorzítások és az a nem mindennapi énekhang, ami mégis visszatart bennünket ebben. A Lowdown is még inkább a rockosabb dalok kategóriájába sorolható. Maga a riff hozza a Rolling Stones-os világot, ám az énekes szinte üvöltõ, rekedtesen torz hangja ismét jelzi, hogy ez nem az, aminek elsõre látszik. Ott van az a csipetnyi egyediség, az az enyhe nyomottság, ami a vidám rockot egykettõre szontyorgó blues-zá változtatja. A 2:19 már megfelel a blues mûfaj minden feltételének. A dob, akárcsak a nyolcvanas években kiadott albumokon, itt is igen különleges: eltérõen egy megszokott dobszólamtól, itt a ritmusban minden elképzelhetõ dolog szerepet kap: a kolomptól kezdve, a kukafedélen át mindenféle "kacat" megszólaltatásra kerül, így kialakítva egy sajátos, "mûhelyiesen" zajos ritmusszekciót. Ehhez a zajossághoz igazodik a gitár, a bõgõ, a szaxofon és maga Tom Waits hangja is. Ez aztán igazi "garázszene"! A Fish In The Jailhouse is hozza ezt a garázs-, illetve az adott helyzetben inkább börtön-fílinget. A nagydobok, a börtönrácsok, az ónlábasok és az egyéb "ütõhangszerek" megadják az egész nóta alapját. Erre aztán nyüszítõ riasztók, zajosabbnál zajosabb gitárok, szaxofonok és egyéb, számomra ismeretlen eredetû hangok kerülnek, és emellett persze a "rab" alkohol- és cigaretta-ízû, süvöltõ éneke is ott szól. A Bottom Of The World egy lassabb tempójú, melankolikusabb szerzemény, amelynek balladaisága és erõs népzenei töltete az ír Dubliners zenekar fénykorát juttathatja eszünkbe. Egy kicsit még az énekes hangja is hasonlít Luke Kelly hangjára, bár ez valószínûleg csak véletlen egybeesés. A Lucinda is marad a hasonló, balladai elõadásmódnál, ám az elõadó ezúttal megint saját, egyedi stílusában alkot. Az agresszív, torz ritmus és a szintén igen torz ének mellett a dallam csak nagyon halkan zümmög a háttérben, szinte egyedül hagyva a muzsikust. A szám közepén (a blues jegyében) egyszer szájharmonikán is hallhatjuk a témát, majd ismét visszatér Tom Waits összetéveszthetetlen hangja. Az Ain't Goin' Down To The Well egy két és fél perces, becsületes, harmonikás blues-dal. A ritmust csupán egy csörgõdob és egy mélyen pampogó bõgõ adja, miközben egy halkan pengõ bendzsó teng-leng a háttérben. A Lord I've Been Changed hangzásvilága és szövege hasonló az elõzõéhez, ám ez a dal már közelebb áll a gospel mûfajához. A ritmusszekciót újból csak egy csörgõdob és egy bõgõ alkotja, és Waits-en és kóruson kívül csak egy gitár pengeti a dallamot. A Puttin' On A Dog ismét a nyolcvanas évekbeli korongok (legfõképp a Swordfishtrombone, a Rain Dogs és a Frank's Wild Years) furcsa, tengerészpiás, elvont hangulatát hozza el nekünk. Az akkordozó gitárok, a gomolygó baritonok, az elkeseredett herfli-futamok, a zörgõ nagybõgõk, a marimbák, a xilofonok, és az egyéb ütõsök visszafogott egysége egy olyan jó alappal ágyaz meg Tom nyomott hangulatú bluesának, amilyen jóval csak lehet. A több mint hét perc idõtartamú Road To Peace kétségtelenül a Brawlers lemez legkiemelkedõbb alkotása. Az alap egyszerûen fantasztikus, a vezetõ gitárriff és maga az egész zene nagyon el van találva. Az ehhez társuló, a haláltánc mûfaját idézõ dalszöveg is zseniális, nem meglepõ, hogy Bush-t nem érik dicsérõ szavak. A egész nóta, a maga hét percével, a maga zenéjével és a maga szövegével együtt egyszerûen zseniális, bocsánat, de nem találok erre más szót. Zseniális! Az All The Time a korong elsõ két dalához hasonlóan egy rockosabb felvétel, ám most is érzõdik az szag, ami figyelmeztet minket: térdig állunk a szennyvízben. A tompított szörnyhang, a hidegrázós gitárok, a csont-sorvasztó harmonika-rivalgások, mind óva intenek, hogy vigyázzunk a tánctérrel. A The Return Of Jackie and Judy a híres Ramones szám Tom Waits-féle punkblues verziója. Az eredetihez hasonlóan itt is megvan az ütemes, punkos gitársikálás, de valahogy mégsem érzem, hogy ugrálni lenne kedvem. Nem is tudom, miért... A Walk Away, nem meglepõ módon újfent egy igazán jól sikerült szerzemény. A bõgõ, a gitár és a baritonszaxi nyomja a boogiet, a ritmust csak a taps adja, Waits pedig a maga szokásos módján, rekedtes és dögös hangjával énekel. Érdemes tudni, hogy ez a nóta a híres Dead Man Walking címû filmben szerepel, amihez még a dal szövege is kifejezetten passzol. A Sea Of Love egy émelygõs, nyugis szerelmes dal. Visszhangos zongora-alap, szép gitártéma, visszafogott dobalap, rekedt hang, jó szöveg, szép dal. Újonnan nem sok ilyen nótát hallhatunk Waits-tõl. A Buzz Fledderjohn egy afféle ólálkodós blues. Két gitár, egy szájharmonika és farkasüvöltések alkotják a sompolygó alapot a Nick Cave-esen sejtelmes és baljós szöveg alatt, ami egy Buzz Fledderjohn nevezetû, hátborzongató alakról szól. Az utolsó, belassult tempójú, Chuck E. Weiss közremûködésével készült Rains On Me címû szerzemény késõesti (záróra utáni), búsulós-részeges melódiái újból a Dubliners együttest juttathatják eszünkbe. Furcsa, hisz Dublin viszonylag messze van Chicagótól. Némi dülöngélés az árokparton, némi egészséges önsajnálat, némi gin: ez a tökéletes recept az Orphans elsõ részének kivezetõjéhez. Ez a tizenhat szám egyszerûen kifogástalan.

Bawlers

A második, Bawlers-nek keresztelt CD-n Tom Waits korai lemezeinek jazzes, country-s világát, húsba maró melankóliáját hozza el nekünk. A rövid, intróként szolgáló Bend Down The Branches már az elsõ pillanatban kellõen lehangol, azaz ráhangol a lemez búskomor hangulatára. Az énekes hangja is gyökeresen megváltozik az elõzõ korongon hallott garázs-, illetve börön-bluesokhoz képest, bár a rekedtség megmarad, mégis sokkalta szelídebb és megnyugtatóbb. A lassú, jazzes You Can Never Hold Back Spring sem villanyoz fel igazán, mint ahogy a Bawlers húsz nótájából egyik sem. A hangszerelés is egészen más: itt nincsenek csimbummos üstdobok, kolompok és hasonló csörgõ-zörgõ eszközök, sõt, a legtöbb esetben egyáltalán nincs is dob a zenében. Viszont nagy szerepet kap a zongora és olyan fúvós hangszerek, mint a fagott és a klarinét. A Long Way Home-ban már hallhatunk egy leheletnyi dobot a háttérben, de még mindig a bõgõ számít a vezetõ ritmushangszernek. A halk country-s gitár és a tingli-tangli, de szerethetõ dallam Willie Nelson-ra emlékeztethet, természetesen nem olyan súlyosan, tehát a country zenét kevésbé kedvelõknek sem kell elkeseredniük. A Widow's Grove szuicid háromnegyedénél, õszi tangóharmonikájánál, bús-vidám hegedûjénél és Waits kérges hangjánál lehangolóbbat nehezen találhatunk a zenetörténelemben. A country mûfaji sajátosságai halványan ebben a nótában is megjelennek. A Little Drop Of Poison katonás ritmusa, földalatti csatorna-hangulata és Tom hangja zeneileg az Orphans elsõ korongját idézi, ám szövegileg teljes mértékben illeszkedik a Bawlers melankóliájához. Tulajdonképpen egy Tom Waits-féle, síron túli, nyomott hangulatú és piától bûzlõ tangóról van szó. Ez nem olyan meglepõ, hiszen az énekes már korábban is nagy szeretettel épített bele a muzsikájába különbözõ táncritmusokat (valcer, polka, stb...). A Shiny Things bendzsó-alapja a country-t és a folkot, a halkan duruzsoló fúvósok a jazzt hozzák a muzsikába, míg Tom Waits "megfáradt" hangjával dalol, és ez így egyben mérhetetlenül lehangoló. Ebben a mûfajban is nagy mester az öreg, zenéjével akárkit megtud ríkatni. Komolyan, egy vidámparkot gyászba bírna borítani ezzel a komorsággal, ráadásul így, hogy mindegyik efféle nóta egy lemezre került: ember legyen a talpán, aki ezt bõ egy órát kibírja anélkül, hogy maradandó károsodásokat szenved. A World Keeps Turning melódiái csak folytatják a hallgató teljes leépítését. A mélyen búgó bõgõhöz és pityergõ zongorához késõbb egy bendzsó és egy xilofon is hozzákapcsolódik, ezzel is növelve az egész hangzás nyomottságát. A folkos, gitár-alapú Tell It To Me-rõl is hasonlóakat lehet elmondani. Tom Waits öreg hangja Johnny Cash hangjára emlékeztet halála elõtti utolsó, American V: A Hundred Highways címû felvételén. A Never Let Go megint a zongora cseppfolyós hangjait, illetve a tangóharmonikát hívja segítségül a szomorkás hangulat lefestéséhez, és meglepõen a dob is elég nagy szerepet kap a zenében. Ezek mellett Waits éneklése sokkal erõteljesebb és érzelmesebb, mint az elõzõ két dalban. Az ötperces, egygitáros Fannin Street akár szomorkás Johnny Cash vagy Bob Dylan-nóta is lehetne. Mind az énekhang, mind a dallamvezetés, mind a felépítés, mind a szöveg, tehát a számban minden megerõsít bennünket ebben a gondolatunkban. És hozzáteszem: ez jó! A Little Man egy gyönyörû, megható jazznóta, egyben az én személyes kedvencem errõl a lemezrõl. Eleinte még csak a zongora kíséri Tom Waits ellenállhatatlan hangját, majd bekapcsolódik a neszelõ dob és a mesteri szaxofon. Érdemes tudni, hogy ez a nóta alapvetõen egy Teddy Edwards nevezetû mississippi-i születésû, kiváló jazz-szaxofonos lemezén jelent meg elõször, tehát a szaxofonra is nagyon érdemes odafigyelni. Az It's Over az elõzõ szerzeményhez hasonlóan a jazzes, bluesos vonalat követi, emellett pedig hasonlóan lehangoló, bár ez már csak természetes. Lassú tempó, szomorkás zongora, halk akusztikus gitár, érzelmes szájharmonika, lemondó szöveg, New Orleans-i zápor, gyászmenet, és a többi, és a többi... Valahogy így tudnám összefoglalni. Az If I Have To Go egy búcsúzkodós, melankolikus hangvételû, szomorú szerelmes nóta, ismét egy igen lemondó, pesszimista dalszöveggel. Tehát merõben hasonló az elõzõekhez. A Goodnight Irene egy huszadik századi, amerikai folkstandard, amelyet elõször Lead Belly vitt be a köztudatba az 1940-es években, majd 1950-ben a The Weavers ért el vele nagy sikereket. Tom Waits verzióján némi szeszszagot lehet érezni, ami ismét csór a nótába valamiféle egyedi komorságot. A The Fall Of Troy-ról nehéz igazán újat írni, hiszen ugyanazokat a jellemzõket viseli magán, mint mindegyik szerzemény a Bawlers-en. Talán csak annyit, hogy ezt a számot is, a Walk Away-hez hasonlóan a Dead Men Walking címû filmben hallhattuk elõször. A Take Care All Of My Children meglepõen ünnepélyes hangulatú (ami még mindig elég szomorkás), bár a hangok elég tompák, mintha az egész dalt egy recsegõ rádióból hallanánk. A dal szövege tulajdonképpen egy ima az Úrhoz, amihez mindenféleképpen illik ez az ünnepélyesség. És íme, a sorozatos utalásaim eredményeképp, itt egy Johnny Cash nóta Tom Waits feldolgozásában. Míg az eredeti Down There By The Train-ben Cash egy gitárral énekel, itt Waits-et csak egy zongora segíti. Maga a dal és maga az elõadás is nagyon megható. A Danny Says ismét egy Ramones felvétel átdolgozása, amit pont azért hívnak átdolgozásnak, mivel át-dolgozza az adott számot. Ebben a verzióban a Ramones punkja teljes mértékben eltûnik, helyette pedig az egész Waits-féle melankóliával telik meg. A Jayne's Blue Wish egy újabb egygitáros, bluesos szerzemény. Az ének után visszahallgathatjuk a témát egy trombita elõadásában is. A lassan lüktetõ, hawaii-gitáros, fél-vidám, fél-jazzes Young At Heart szépen szóló füttyszava vezet ki minket a Bawlers-bõl. Ez a húsz szám, ez az egy óra és tíz perc így egyben eléggé megterheli az emberi szíveket, még azét is, aki igazán ezért szereti Tom Waits zenéjét.

Bastards

Az Orphans harmadik, Bastards címû lemezére kerültek Tom Waits elvontabb munkái. Ezek között nem csak zenék, de versek és prózák is hallhatóak. Rögtön egy igen erõs szerzeménnyel, Kurt Weill és Bertolt Brecht Koldusoperájának egyik dalával, a What Keeps Mankind Alive?-val kezd a lemez. Ehhez a már alapvetõen is igen súlyos zenei és szövegi világhoz az énekes még hozzáadja saját, hasonlóan súlyos világát, aminek eredményeképp egy még erõsebb, még testesebb produkció születik meg. A szûk két perces Children's Story-ban Waits egy igen furcsa esti mesét mesél, amire a legkevésbé sem lehet kellemes elaludni. A végén a mesélõ el is kacagja magát. A Heigh Ho! a hét törpe dala a Hófehérke és a Hét Törpe címû mesébõl, természetesen kellõen Tom Waits-esre torzítva. Zakatoló géphangok, süvöltések és egy sorvadó, bluesos szájharmonika adja az alapot a rekedtes, dohos bányászéneknek: "We got to dig dig dig, from the morning till the night; Dig dig dig up everything in sight...". Az Army Ants ismét egy prózai alkotás, tulajdonképpen egy ismeretterjesztõ szöveg a rovarokról, azok közül is elsõsorban a hangyákról. Viszont ha jobban odafigyelünk, hamar rájövünk, hogy ez a szöveg nem csak a rovarokról szól. A Books Of Moses egy feldolgozás, méghozzá Skip Spence nótájának feldolgozása. Egy bluesos gitár és egy durva, már-már "gyári" ritmusszekció alkotja a száz százalékig Tom Waits-es alapot az üvöltés-közeli éneklés alá. Ilyen egy tisztességes feldolgozás. Az egyperces Bone Chain egy harmonikás blues-szösszenet egy igen egyedi ritmusszekcióval, amiben maga az énekes is kiveszi a részét bölényölõ hangjával. A Brawlers-en már többször érzékelhettünk ír népzenei áthallásokat néhány nótában (amik valószínûleg csak a mi képzeletünk szüleményei). Hát, a Two Sisters címû nótában most ismét érezhetünk. A dalban csak éneket és egy hegedût hallhatunk, ami már alapvetõen jellemzõ a népzenére, a dallam és a szövegbeli történet meg már annál inkább. A First Kiss ismét egy történet az írótól egy nem tipikusan ideális "elsõ csókról". A próza alatt disszonanciáktól terhelt alapot hallhatunk, ami csak növeli az egész történet furaságát. A Dog Door egy igazán meglepõ szerzemény. A torz és meglehetõsen disszonáns trip-hop alap és az énekes rikoltozása, üvöltése és egyébféle megnyilvánulásai egy teljesen más zenei világot tárnak elénk, mint amit Tom Waits-tõl megszokhattunk. A rövidke Redrum a Bone Chain-hez hasonlóan egy kis blues-szösszenet, amely egy õrült "sokliyg" lelki világába és kedélyállapotába kalauzol el minket. A Nirvana-ban az író egy nagyon szép és elgondolkodtató történetet mesél el egy fiatalemberrõl. Mint ahogy a dalszövegekben, itt is világosan látszik, hogy Tom Waits nem csak egy zseniális zenész, de egy kitûnõ író is egyben. A Home I'll Never Be szövege Jack Kerouac a beatnemzedék bibliájának tekintett Úton (On The Road) címû regényébõl való. Ez éppen egy melankolikus, egyzongorás verziója az adott szövegnek. A Poor Little Lamb, mint ahogy azt a hangminõségbõl is érezhetjük, egy demófelvétel, amelyet még 1987-ben rögzítettek. A dal búskomor hangzásvilága miatt akár a Bawlers lemezre is felkerülhetett volna, azonban valamiért mégis erre a szokatlan munkákat magába foglaló Bastards-ra került. Isten tudja, hogy pontosan miért. A jazzes, bluesos, szomorkás hangvételû Altar Boy is egészen nyugodtan kerülhetett volna az Orphans másik korongjára, és nem teljesen értem, hogy végtére is mért ide került. Talán mert az énekes beleröhög a végén a szövegbe? Nem hinném, bár ezen a CD-n minden lehetséges. A The Pontiac ismét egy rövid történetecske, egy szívszaggató visszaemlékezés, mégpedig az autókról, illetve arról, hogy hogyan váltották egymást a kocsik a családban, és hogy ki melyik autót tette tönkre, adta el, szerette vagy utálta. Persze aztán a konotatív jelentést mindenki fürkéssze ki maga. A két perc idõtartamú Spidey's Wild Ride alapja igen érdekes: egy vonyításokból, krákogásokból, halálsikolyokból és elcsukló ordításokból összeeszkábált ritmusról van szó, ami többször összemosódik az énekes eszement hangjával. Daniel Johnston King Kong-jának ritmusa, az elõzõ száméhoz hasonlóan csak Waits törzsi-hörgéseibõl áll, amihez késõbb hozzákapcsolódik egy szedett-vedett csatorna-gitár. Ez a szürreális blues megy öt és fél percen át. E dal alapján bátran kijelenthetjük: Tom Waits egy egyszemélyes industrial zenekar. Egyébként ez a mûfaj kezd elterjedni a zenei életben "thrash blues" néven, aminek a neve elég jól lefesti, hogy tulajdonképpen mirõl is van szó. Az On The Road a már hallott Jack Kerouac szöveg húzósabb, bluesos megzenésítése száz százalékig az énekes stílusában elõadva: csattogó, durva dobok, lassan õrlõ gitárok, szenvedõ herflik, rokkant szaxofonok, rekedtes, nikotin-áztatta ének. A Dog Treat egy rövidke (vicces) történet, ezúttal egy élõ fellépésrõl. Az egész egy igen idegtépõ zongora-alappal lett súlyosbítva, ráadásul a közönség kínröhögésétõl alig lehet hallani a szöveget, ezért az egész elég fárasztó. Az utolsó, egyben az egész anyagot lezáró Missing My Son egy borzasztóan és húsba vájóan groteszk történet. Egy nagyon fájdalmas és szemét vicc, ami méltó befejezése az egészében is igen különös Bastards lemeznek.

Ettõl a háromlemezes kollekciótól garantáltan mindenki megkapja azt, amit vár tõle. A triplalemezen ötvennégy szám összes, eddig soha nem hallott oldalairól is bemutatja Tom Waits-et zenéjét, egyben pedig kitölti az eddigi munkásságában tátongó réseket. Csak ezekkel a darabokkal teljes igazán az életmû, hisz ezekben az elkallódott darabokban is Tom Waits van benne. A mûvész úgy határozta meg ezt a gyûjteményt, mint dalokat, amik fõzés közben a tûzhely mögé pottyantak.
Az elõadó elmondása szerint az egész anyag középpontjában az õ hangja áll. Néha pöfög, csahol, siránkozik, suttog, nyafog, csábít, csacsog, és még számtalan fajta hanggal fejezi ki magát. A hangjával tud lány, strici, bohóc, doktor és gyilkos lenni, számtalan szerepet fel tud venni. Tud lenni törzsi vagy ironikus. A hangja az õ igazi hangszere.
Végezetül egy rövid de velõs összefoglalás angol nyelven: "On Orphans there is a mambo about a convict who breaks out of jail with a fishbone, a gospel train song about Charlie Whitman and John Wilkes Boothe, a delta blues about a disturbing neighbor, a spoken word piece about a woman who was struck by lightening, an 18th century Scottish madrigal about murderous sibling rivalry, an American backwoods a cappella about a hanging. Even a song by Jack Kerouac and a spiritual with my own personal petition to the Lord with prayer…There’s even a show tune about an old altar boy and a rockabilly song about a young man who’s begging to be lied to."

Megtalálható az amazon.com-on

TurtleKat
2006.11.02

Lap elejére