A The Herbaliser véleményem szerint az underground zenei szcéna legkreatívabb zenekara. Jake Wherry és Ollie Teeba duója 1995-ben indított a Remedies címû albummal, és azóta sok-sok meghatározó dolgot mûveltek, de úgy érzem, a 2005-ös Take London címû lemezzel sikerült eddig a legnagyobbat alkotniuk. A jazz, a funk, és a ritka 60-as, 70-es groove muzsikákat keverték össze a hip-hoppal, illetve a trip-hoppal. A Ninja Tunes mindig megérzi, hogy kikre kell hamar lecsapni, így hát ezt a két csávó is õk fémjelzik, mint sok más, zseniális zenét.
Jake Wherry londoni csávó, James Brown-on nõtt fel és nagyon kedveli a groove és az old school hiphop zenéket. Számos jazz, funk és rock bandában megfordult gitárosként, illetve basszerosként. Tulajdonképpen az õ fejébõl pattant ki az ötlet, de a megvalósításhoz szükség volt még Ollie Teeba-ra, aki szintén hiphoppon nevelkedett, és tizenöt évesen kezdett el dídzsézgetni. Õk ketten a zenekar alapítói. A Take London címû albumon, aminek ma limitált szériás, duplalemezes verziója kerül terítékre, természetesen nem csak õk ketten vesznek részt, és ez az, ami a muzsika igazi erejét adja. Mögöttük vannak a fúvósok, akiknek szinte minden nótában akad dolguk, mivel rájuk épül az egész album. Az élõ hangszerek adják a Herbaliser igazi sodróerejét, és emiatt másabb, mint a többi hip-, illetve trip-hop elõadó. Tehát a zenekar "élõ" része Jake Wherry-bõl (gitár, bendzsó, zongora, clavichord, egyéb billentyûk, basszus szinti, mini-Moog szinti, akusztikus basszus, szkreccs), Andrew Ross-ból (fuvola, szaxofon), Ralph Lamb-ból (trombita), Chris Bowden-bõl (szaxofon) és Kaidi Tatham-bõl (billentyûk) áll. Mindegyik zenész nagyon fontos feladatot lát el, és nagyon jól teljesít. Andrew, Chris és Ralph, azaz a fúvósszekció munkája talán a legfontosabb, õk képviselik a zene funkos részét, õk nyomják az egész velejét.
Tehát õk a banda, de természetesen a lemez vendégzenészekben sem szenved hiányt. Többek között vonósok, gitárosok és egy vibrafonos segédkezett még, hogy a hangzás teljesen "fat & juicy" legyen. Az énekes, illetve szövegláda Jean Grae, akit már régebbi The Herbaliser kiadványon hallhattunk. Tehát a csapat mindenképpen sok emberbõl áll, még sorolhatnám a további zenészeket, de nem érdemes. Ollie Teeba alapjai, szkreccsei és a nagy zenekar összhangzatában a jazz, funk és a hip-hop arcok igényeit is száz százalékosan kielégíti.
A félperces Take London Intro után rögtön útjára indul az õrület. A Nah'mean Nah'm Sayin címû nóta, amibõl single is készült, talán a legjobb az egész korongon. Erõteljes, durva fúvósok szólnak hátulról, ritmikusságukkal a magában is elég kemény hip-hop alapot erõsítik. Erre jön Jean Grae durva, mély Missy Elliott-os hangja, és szintén elég durva szövegelése, és természetszerûen egy deep basszus tolul alá. Karcosságával és mély-magas kontrasztjaival együtt ordít belõle a düh. Én mondom, ez az igényes hip-hop iskolapéldája, mely a Dirty Dozen Brass Band által képviselt fúvós funkzenével teszi igazán eredetivé magát. A Song For Mary kicsit csillapítja a kedélyeket. Lassan ringatózó soulos lüktetésével és Carsten Stov vibrafonjával egy nagyon finom, holdfényes vacsorához terít asztalt. A fuvola és a percussion-alap a "vén" instrumentális soul-zenék hangulatát tükrözi, a hangzás a 70-es években elhíresült Roy Ayers muzsikáját juttathatja eszünkbe. A "kiteljesedésnél" bejövõ trombita és a szaxofon koronázza meg a zseniális élményt, melyben a hallgatás során részünk lehet. Maga a zene annyi elembõl, annyi hangból áll össze egy egységgé, hogy még századik hallgatás után is találunk benne olyan dolgokat, amik eddig megbújtak bonyolult pókháló alatt. A Generals újból elég nagy horderõvel bír, csak itt a rezesek helyett a monumentális vonósok bolygatják meg a hallgatót. Az elsõ dalban hallott rapperhölgy mellé most még Clappa, Cheech Marina, Daddy Mills, AK és MacGuyver társult. Ennyi rapper, a mondás ellenére úgy látszik, megfér egy csárdában, és be nem áll a szájuk, így egy fikarcnyi ürességet nem hagynak, feltöltik magukkal az egész dalt. A Gadget Funk egy space-effectekkel agyontöltött, táncparkettre invitáló, Kool & The Gang-es dal. Mély, Jamiroquai-os múmogó moogbasszus, megindító brass-hitek. Számomra egy kicsit túlzsúfoltra sikeredett, túl sok effectel lett megpakolva, ennek ellenére a gombafrizurás, napszemüveges, flitteres diszkó érzés átjön, és remélem ezzel nem tiprok senki lelkébe. A Failure's No Option egy zseniális hip-hop be-beúszó gitárakkordokkal tarkítva, pizzicato-alappal. Errõl nincs is nagyon mit mondani. Nem rossz, de kiemelkedõ élményt sem nyújt, egy olyan átlagos nóta. Ilyennek is kell lennie, hogy elkerüljük a lemezen a túlzsúfoltság érzetét. A Lord, Lord ismét lassabb, kezdetben soul-os lüktetéssel, halk, gomolygó vonósokkal és wah-wah gitárral felszerelve. Aztán bejönnek a halk, recsegõ-ropogó fúvósok, amik kellõen feldobják az egyébként nem túl változatos alapot. Roots Manuva segédkezik, aki aztán tényleg a mûfaj egyik kulcsfigurájának számít. A 'man Who Knows címû rövid közjáték után újból egy zseniális, instrumentális szerzemény következik. A Kittynapper Andrew Ross lehengerlõ fuvolájával, Jake Wherry akusztikus basszusával és Ollie Teeba zseniális scratch-cseivel egyszerûen tökéletes. Hangulata kicsit az EZ Rollers 'Tough At The Top'-jára emlékeztet, de a Herbaliser sokkal funkosabbra vette a figurát. Az új és a régi egyszerre jelenik meg benne, gitárjával kicsit Miles Davis fusion-korszakát juttathatja eszünkbe. A Geddim' szintén egy remekmû, bopos szaxiszólóival, funkos szaxitémájával, jazzes dobalapjával és bluesos gitárszólójával egy igazi stíluskavalkád. Iszonyatos horderejével fõleg a jazz-kedvelõk szívét hódítja meg. Az If You Close You Eyes egy r'n'b-s nóta, finom Erykah Badu-s beütésû vokáltémával, halkan beúszó szaxofonnal, visszafogott alappal, és egy kis rappel a lyukak kitöltésére. Akusztikus gitáralapja könnyed, szkreccsei is csupa finomsággal vannak tele, tehát az egész végtelenül ízléses. A Sonofanothamutha bõ nyolc percével a leghosszabb szám a lemezen. A vibrafon, a zongora és a keyboard-ok teremtenek valamiféle hömpölygõ alapot, amire késõbb rákerülnek a fúvósok. A trip-hop és a jazz egyesül ebben a nótában. A vibrafon és a billentyûsök a elnyújtják a hangzást, a ritmus is lassú, ezért végig hûvös marad, nem csapong ki. Nagyon kellemes hallgatnivaló, lassúsága ellenére változatos témákkal és nagyon jó szólókkal. A Twice Around az If You Close Your Eyes-hoz hasonlóan a Badu-s soul vonalat követi, bár ez a másik olyan nóta az albumon, ami nekem nem igazán tetszik. Szerintem túlságosan hasonlít a többi, mai rap- és r'n'b-nótához bár a szaxofon meg a trombita ezt is megbolondítja egy kicsit. Az "I Know A Bloke" címû újabb közjátékot a 8 Men Strong követi. Eredeti jazzfunkos témája, aszimmetrikus ritmusa és játékossága újból egy igazán jó és teljességgel eredeti szerzeményt kovácsol. Roy Ayers neve újból eszünkbe juthat, mert van némi hasonlóság, de azért ez annál sokkal több mindent tartalmaz, minthogy egy névre rá lehessen fogni az egészet. Az utolsó, Serge címû dal talán a legnagyobb oltás. A Jake Wherry basszgitárja, a mendegélõ bendzsó, a diabolikus téma, a gitár, a mérges vonósok, a hip-hoppos dobalap és a francia beszéd egy igen bizarr elegyet alkot. Egyszerre vicces és egyszerre fantasztikus.
De ezzel még nincs vége, mivel a duplalemezes kiadás második lemezére fel kerültek azok a számok is, amik az eredeti, egylemezes kiadásból kimaradtak. A More Tea, More Beer egy pörgõs nóta, amiben Jean Grae nyelve cséphadarót megszégyenítõ módon pörög. A fúvósok újból fenomenálisak, a funk és a rap a számban való összefonódása így a táncos lábúaknak kedvez. Újból. A Meteoric, az elõzõvel ellentétben egy lassú, Gang Starr-os dal melankolikus bendzsóalappal. Tulajdonképpen az egész dal ebbõl az alapból és a meg nem álló szövegelésbõl áll, így hát nem túl igényes, ettõl függetlenül nem rossz. Az I Am alapja sem túl változatos és tulajdonképp ezt a nótát is csak a rappelés tartja fenn. Valószínûleg ezért is nem került fel az eredeti kiadásra. De, mint ahogy a Meteroic sem, ez sem rossz. A How To Keep A Girlfriend is ugyanolyan, mint az elõzõ kettõ. Elektronikus alap, nem rossz, de egy idõ után unalmas, szóval nem túl Herbaliser-es. A None Other címû utolsó nóta annyiban különbözik az elõzõktõl, hogy karcos brass-alapja magában is megállná a helyét. Tehát ha az egylemezes kiadást vásároljátok meg, akkor sem maradtok le semmi fontosról.
Tehát: hip-hop, trip-hop, jazz, funk, soul, blues... Ezeket süti egybe a Take London hihetetlen egyediséggel. És a lemez csak megerõsített a véleményemben: a The Herbaliser az underground zenei szcéna legkreatívabb zenekara.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.27

Lap elejére

Charlie Hunter Trio - Copperopolis

Charlie Hunter, akit már sokszor emlegettünk az újságban, triójával február elején kidobta új lemezét a Rope A Dope-nál, ami, nem meglepõ módon újból más, mint az elõzõ, és újból õrjítõ zenéjével újból a földig nyûgöz. A trió második albuma, amely a Copperopolis címet viseli, a gitáros mindegyik eddigi kiadványánál másabb. Ettõl függetlenül a nyolchúros hangszer mestere saját stílusából egyáltalán nem esett ki, és persze a "más" sem úgy értendõ, hogy ez a lemez minden eddigi között kakukktojásnak számítana. Csak úgy más ez is, mint az összes többi, ez is a zenész egy újabb oldalát mutatja meg, és már lassan kezdjük sejteni azt, hogy Charlie Hunter egy gömb. Mert akármennyi lemezt csinálhat, mindig egy másik oldala kerül majd reflektorfénybe. És ez a sokoldalúság tesz egy gömböt tökéletessé. Tehát ez az album csak úgy kakukktojás, mint az összes többi.
A trió - azaz maga Charlie Hunter, aki ismert nyolchúros gitárján játszik, John Ellis, aki a szaxofonért (egy ízben a basszusklarinétért), a wurlitzerért és a melodicáért felelõs, és a dobos Derek Phillips - elsõ albuma 2004-ben jelent meg Friends Seen And Unseen címmel a szintén Rope A Dope gondozásában. Az kétségtelenül sokkal pörgõsebb, dinamikusabb és groove-osabb, és emiatt talán meglephet minket, hogy a Copperopolis (aminek címe véleményem szerint igen humoros) a megszokott funkos hangzást félredobva inkább a blues mûfajra épít. Ha az érdeklõdõ mindenképpen mûfaji meghatározást akar, mondhatnám, hogy a blues és a jazz között mozog, de az egész oly érdekes megoldásokkal van megbolondítva, hogy a zsánerek nem adnak pontos képet a hangzásról. Igazából az írás sem ad teljes képet a hangzásról, mivel a zene úgy van kitalálva, hogy hallgatni kell, és nem olvasni. Ezért hát a zenekritikus, úgy tûnik, mindig nehéz helyzetben van, pedig ez sokkal egyszerûbb. Az írónak az a célja, hogy meghallgassák a lemezt, és írhat bármit, azt csak hallgatás után lehet leellenõrizni. De nem elfeledendõ elsõ és utolsó számú szabály: csak azt szabad írni, amirõl saját magunk azt gondoljuk, igaz.
Az elsõ nóta, a Cueball Bobbin'... nagyjából megadja az alaphangot a lemezhez. A szájharmonikához hasonló melodica-téma, amirõl rögtön meg lehet ismerni, hogy kinek az ujjlenyomatai vannak hozzátapadva, észbontó, mint mindig. John Ellis, aki már az elõzõ trió-album elõtt is zenélt a gitárossal, a szaxofonnál és a billentyûs hangszereknél is zseniálisan helyt áll, bár igazán szaxofonjátékáról híres. Derek Philips ritmusa a lemez átlagos tempójához viszonyítva elég gyors. Charlie Hunter gitárjátéka egy cseppet sem finomkodó, a gitártéma és szólók is bluesrock felé viszik el a nótát, viszont ezt a jazzes szaxival és lüktetõ, funkos wurlitzerrel ellenpontozzák. Ebbõl a temérdeknyi dologból, elsõ gondolatunk ellenére egy teljesen stabil lábakon álló zene kovácsolódik, ami ízlésesen ötvözi az említett stílusokat. A Frontman lassú, melyben Hunter sajátos, egyedülálló játéka és billentyûs szólama lágyan egymásra simulnak. A hosszú gitárszóló a blues jegyében fogant, de bármilyen más blues-szólóval összehasonlíthatatlan. Mert, mint azt már sugallottam, ez nem blues, hanem Charlie Hunter. Vannak, akik egyes nagyobb mûfajokban kiemelkedõ figurának számítanak, és vannak, akik saját mûfajukban egyedül vannak. Ezért õket csak hasonlítgatni lehet, besorolni nem igazán, vagy ha lehet is, nem célszerû. A Swamba Redux újból melodicával feljátszott témája szakavatott fülnek ismerõs lehet. A gitárvirtuóz egyik zenekara, a Garage a Trois 'Gat Swamba'-ját idézi vissza, és gyúrja újra ebben a számban. Bár a témát újból felhasznosította, szinte egy teljesen másféle dalt kreált ebbõl a "vén" nótából. Nem lehet megmondani, hogy jobb lett-e vagy rosszabb, de megérzésem szerint Hunter nem is jobbat akart készíteni abból, amit még három éve részben õ készített. Csupán fel akarta idézni bennünk a dallamot, és ez sikerült is. John Ellis szólója sem szakad el nagyon a témától, és talán egy kicsit rendezettebb is, mint anno Skerik szaxofon-improvizációja, ami finoman szólva is elszállós. Persze az, abban a környezetben teljesen jól megállta a helyét, és most ez is megállja ebben a környezetben. Charlie Hunter újból hozza formáját, míg Derek Philips, aki szintén megfordult már régebbi lemezeken is, zseniálisan dobol. A címadó Copperopolis újból egy lassú szerzemény, visszafogott témával, ami megint csak elárulja gazdáját. A szaxofonos játéka éjszakai bárok hangulatát tükrözi, míg a gitáros halkan alápenget. Az egész nem igazán jön ki a szokásos blues-körbõl, végig benn marad a már-már unalmas korlátok között, viszont ez egyáltalán nem gond, sõt, "a kevesebb néha több" alapon jobb is ez így, mintha minden zenész virtuozitását villogtatná. Szépen, visszafogottan elnyomnak egy normális bluest, és ez jó. A Blue Sock is ehhez hasonlít, az egyszerûségre épít, és zseniális szólókkal tarkítja azt. Ez már kevésbé bluesos, húzós dobjával egy régebbi lemezt juttathat eszünkbe, a Bing! Bing! Bing!-et, ami szintén egy trió lemeze, csak azon más muzsikusok zenélnek Hunter mellett. A The Pursuit Package a gitáros és a dobos duettje. A dob egy felére lassított bossanova dobalapjára emlékeztet, ez megy végig az egész dalon, míg a gitár egy teljesen másféle hangot hallat, mint amit eddig hallhattunk, sokkal élesebbet, mintha slap-technikával játszanának rajta. A blues-duettnek hirtelen szakad vége, mintha a stúdióban elfelejtették volna lekeverni, vagy igazából folytatódott volna egy másik nótával, csak az nem került föl a lemezre. Nem tudhatjuk, mindenesetre ez egy kis bibi. A Street Fight Could Break Out témája újból messzirõl árulkodik alkotójáról. A dal során Ellis újból a billentyûs hangszerek mögé áll, és csak a wurlitzerrel, illetve a témát csicsergõ melodicával ügyködik. A szám igen sejtelmes, Derek Philips nem igazán feszes dobalapja és a hosszan kitartott hangok elfolyatják az egész nótát, kivéve a gitár- és a billentyûszóló alatt. A szólókban itt is fellelhetõ a blues, ami az egész album gerincét alkotja. A Drop The Rock az elõzõhöz hasonlóan eléggé laza és ruganyos, szinte csak a cintányérok adják a másik két zenész alá a ritmust, de azok a cinek is inkább csak a hangzás kedvéért vannak, mintsem a banda egyben tartásáért. John Ellis most basszusklarinéton játszik egy igen illékony, füstként gomolygó szólót, de a gitáros improvizációjának állaga sem különb. Ennél a dalnál például nem bírnám rögtön megmondani a szerzõt, ez nekem is újdonság. A sok ecsetvonásból a végén kirajzolódik kép, ami magával a szám címével szoros párhuzamban áll. A záró nóta a Think Of One címû Thelonius Monk szerzemény. Charlie Hunter a zongorista zenéjéhez való vonzódására már a T.J. Kirk nevû zenekarában fényt derített, amiben kizárólag James Brown, Rashaan Roland Kirk és Monk nótákat játszik két másik gitárpartnerével. A feladatot triójával is zseniálisan oldja meg.
Ez az új lemez igazán jóra sikeredett, azt kell mondjam, a zenészek hozták a formájukat. A jazz és a blues pengeélén táncol, és az alkotók bizonyára az él mindkét oldaláról merték bele az ötleteket. Charlie Hunter játékában igazából mindig is ott volt a blues, de ez most, a Copperopolis-on csapódik ki leginkább.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.25

Lap elejére

Gotan Project - Lunatico

Hát itt a második Gotan Project album, négy évvel az elsõ, La Revancha Del Tango címû kiadvány után, amely kétség kívül feltupírozta és korszerûsítette a tangó mûfajtát. Errõl az albumról még februárban írtam, és, mint sokan mások is, megdicsértem, egyrészt az zseniális ötlet, másrészt a zseniális megvalósítás miatt.
Az az elsõ album varázsütésszerûen végigsöpört a világon, a korong DJ-k kezei közé jutottak, világhírû producerek remixelték a nótákat (egy remix-lemezt is kiadtak az utóbbi idõben), röviden az underground zenei élet egyik központi albumává vált. Mint ahogy azt régebbi cikkemben is írtam, ez a három fiatalember, a projekt vezetõi, Eduardo Makaroff, Philippe Cohen Solal és Christoph H. Müller nagy kockázatot vállaltak, mivel egyáltalán nem volt biztos, hogy az emberek ilyen mértékben rá fognak kattanni erre a sajátos elektotangónak keresztelt cuccra, és a tagok nagyon meg is lepõdtek, mikor kiderült, hogy erre a zenére ekkora a kereslet. Én személy szerint, amikor meghallottam ezt a muzsikát, majdnem sírva fakadtam, annyira megtetszett. Egyrészt mert egyaránt kedvelem Astor Piazzola és a Thievery Corporation munkásságát, és a Gotan-ban nagyvonalakban véve az õ zenéik egyesülnek, másrészt pedig nagyon ízlésesnek találtam a nótákat. Úgy gondoltam és e hitemben a új kiadvány sem ingatott meg, hogy ezek az emberek olyanok, akik nagyon tisztelik a hagyományokat, de nyitottak az új dolgok felé. És az ilyen embereket tisztelni kell.
Az áprilisban kijött új lemezen a vezéregyéniségek sora, azaz Makaroff, az argentin gitáros, aki az egész project hagyományos hangzását adja, Cohen Solal, a billentyûs és az elektronikus alapok egyik készítõje, és Müller, az elektronikus alapok másik készítõje egy újabb taggal, Gustavo Beytelmann, argentín zongoristával bõvült. A Lunatico címû lemezen más tangózenészek is közremûködtek, köztük Calexico, Juan Carlos, Cacere és Jimi Santos, akiket én személy szerint nem ismerek, csak a nevük hallottam már innen-onnan.
A hangzás sokat nem változott. Argentin tangó, zseniális gitár, zongora, búgó basszusloopok, vérpezsdítõ, illetve downtempo-s ritmuskreálmányok, és természetesen a tangóharmonika. A Lunatico talán annyiban üt el négy éves elõdjétõl, hogy több melankóliával lett fûszerezve, kevésbé parti, inkább nyugis, egy-szál-vérvörös-rózsás hangulatú. Több mély, búgó bass, több melódia Christina Vilallonga gyönyörû hangjával, több lassúság, több relaxáció. Nagyon szép lemezt sikerült összedobni így 2006 áprilisára. Keveset lehet táncolni, sokat lehet sírni és lehet kombinálni a kettõt.
Az elsõ, Amor Porteno címû nóta lassú, lomha ritmusával, spanyolos gitárakkordozásával, ördögi zongoradallamával, Vilallonga gyönyörû énekével és a harmonikával se nem táncolós, se nem sírós. Bár lassú, és az énekesnõ hangja lágyan simul fülünkbe, a gitár és a zongora jelez: itt valahol az ördög lappang. A Notas már nótásabb egy fokkal, lüktetõ basszusa diszkógömböt sejtet, de még ez sem az a fajta szám, amire önfeledten ugrálhatnánk. Mondjuk a tangó nem is errõl híres, de az elõzõ korongon azért volt olyan szerzemény, ami megmozgatta a végtagjainkat. A Notas-ban hátul vonósok is felvonulnak, míg egy spanyol nyelvû ember hangját halljuk, amint éppen anyanyelvel. Szóval ez is inkább hulló faleveleket idéz fel bennem Párizs utcáin. É;n speciel szeretem ezt, amikor belesüppedhetek párnás székembe, és csak élveznem kell a zenét. A Diferente szintén ilyesmi víziókat kelt bennem, mint az elõzõ. Halk percussion követi a feszesen, egy hangon pattogó basszust, a zongorát (Gustavo Beytelmann bekapcsolódása kétség kívül jót tett a zenének), a harmonikát, és az énekesnõ lágy hangját, majd belép a rendes dobszólam. Egyszerre bánatos-szerelmes és viduló-részeges, úgyhogy a bánatos szerelmesek ugyanúgy kedvelni fogják ezt a lemezt, benne ezt a nótát, mint a viduló részegek. Engem igazán ez kápráztat el, ez az érthetetlen kettõsség. Nekem inkább a bánatos-szerelmes hangulat jön át, de ez valószínûleg azért van, mert Astor Piazzilát jobban kedvelem, mint a Thievery Corporation-t, és sok olyan embert ismerek, akiknek inkább a vidulós-részegest hallják ki belõle. Olyan, mint egy utolsó tánc. Rossz, hogy utolsó, de jó hogy tánc. Valaki azzal törõdik, hogy utolsó, valaki azzal, hogy tánc. De nem érdemes hasonlatokat mondani, mivel ez magának a tangó mûfajnak az egyik legnagyobb erénye. A Celos egy hihetetlenül szép nóta, jazzes dobbal, zongorával, gitárral, tangóharmonikával, énekkel és egy nagy adag melankóliával felszerelve. Ez valószínûleg mindenki számára inkább bánatos, mint örvendõs, de itt a fiúk direkt nem hagytak választási lehetõséget. A címadó Lunatico, ami Carlos Gardel versenylovának neve is volt egyben, egy swinges beütésû igazi tangó kellõ vonósokkal, és a lóverseny felidézésére hivatott lópatadobogással. Táncra még itt se nagyon számítsunk. Aki táncolni akar, az a következõ, Mi Confesion címû dalban megkapja. A pörgõ ritmus, az argentin szövegláda, MC Koxmiz szövegelése már elég ahhoz, hogy táncra keljünk, a gyors harmonika és Eduardo Makaroff zseniális gitárjátéka már csak rásegít erre. Bár egy kis vonós azért begomolyog hátulról, de az egész elég feszes ahhoz, hogy dance-komptaibilis legyen. A Tango Cancion újból lassú, gitár-centrikus, hulló-leveles, újból zseniális énekléssel, egyszerûen nem lehet betelni ennek a nõnek a hangjával. Régies hangzású nóta némi effektezéssel, az elõtérben fõleg akusztikus hangszerekkel, zseniális zenészekkel. A La Viguela egy fokkal gyorsabb, mint az elõzõ szám, de fátyolos hangzása nem csábít be minket a parkettre. Rájövünk hát lassan, ez nem a klubokba járók zenéje, inkább az otthon ülõké. A Criminal hasonlóan a Notas címû számhoz, feszes basszusával diszkógömböt sejtet, de egyszerûen nem akar belépni a dob, csak egy halk percussion baktat a zene alatt. Mindazonáltal a harmonika és a zongora duettje egyszerûen lehengerlõ. Az Arrabal a második olyan szerzemény, amire kedvünk szottyan rázni egyet, de ez is határeset. Feszes dobalap, zseniális gitármenetek, ám egy kicsit ez is "lötyög". Félre ne értsetek, ez nem negatívum, csak a parti-zenére vágyóknak jelzem, hogy ne számítsanak nagyon pattogós bulizenére. A Domingo hasonló a Criminal-hoz, abban a tekintetben, hogy a dob egyszerûen nem lép be. Mindig gondoljuk, na majd most... de most sem. Némi elektromos gitár is bekapcsolódik, a lüktetést elõsegítendõleg. A Paris, Texas címû szám némiképp humoros, vadnyugatias hangzású tangó, egy meglõtt jó fejvadásszal, és egy rossz, halott fejjel. Na, és a film végével.
Meg kell mondjam, ez a Gotan Project, több akusztikussággal és kevesebb partissággal jobban fekszik nekem. Lehet, hogy páran csalódtak, de én személy szerint örülök, hogy ilyen lett. Persze az underground, elektronikus zenei vonal ebben a lemezben is benne van. Csak valahogy máshogy oszlik el. Sokat nem változtak Gotanék, sokak számára talán nem is hallható a különbség, mert a debütáló albumban is meg van az a melankólia, mint a Lunatico-ban. Csak valahogy máshogy oszlik el.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.23

Lap elejére

Frank Zappa & The Mothers - Fillmore East, June 1971

[a cikk az ITT olvasható ismertetõre és véleményekre épül, illetve reagál, így teljes körû megértése megkívánja ezek elolvasását]

Hát nem tudom. Én, amikor elõször hallottam ezt a lemezt, még a megvételezés elõtt, teljesen megfogott. Tompa, kopott, recsegõs-ropogós hangzása régi progresszív rock-lemezek hangzását vetítette elém. Ezért megvettem, meg azért, hogy jobban elmélyülhessek benne. Egyébként egyetértek, hogy ez a korszak nem a legkiemelkedõbb Zappa munkásságai között, de én azért találtam benne megkapó mozzanatokat. Egyrészt, egy zenésznek mindig újítani kell, akármilyen irányba, különben egy idõ után elavul. És hogy lehessenek hegyek, ahhoz völgyeknek is kell lenniük, különben egy nagy, unalmas fennsíkot, avagy kapunk. Hát Zappa ezt választotta, ezt a színháziasabb elõadásmódot a zenészekben rejlõ virtuozitást a háttérbe rejtve, igaz, azért Don Preston villant egyet. Hát tetszhet, nem tetszhet, de az fix, hogy változott.
A lemezen fõleg lassú, blues-os hangvételû, ám idegbeteg nóták hallhatóak. Én 100%-ig meg vagyok elégedve az énekesekkel, a két ex-Turtles taggal, bár más, Zappa oldalán hallott énekesekkel 200%-ig vagyok, de azért a száz se kevés. Nem tudom, hogy hívjam a stílust, és ennek, amikor Zappát hallok, mindig örülök. Túlnyomóan blues-szagú, de azért a korai prog-rock irányzat is megjelenik árnyalataiban.
A Little House I Used To Live-ben megtalálom Zappa szinte minden porcikáját, így szerintem ez egy nagyon jó nótára sikerült, zseniális összerakottságával és bugyuta gyerekességével együtt. A gitáros hangja nagyjából csak a Mud Shark-ban csendül fel, ami nem más, mint egy hosszú monológ és ne felejtsük, hogy a szám címe koncert titkos szava. A What Kind Of Girl Do You Think We Are? egy blues, és a blues jó, meg ugye a szöveg is, amiben nem csalódhatunk. A Bwana Dick igen mjúzikelesre, és perverzre sikerült, aminek zenei körítése, éneke és szövege nekem nagyon bejön, bár megértem azokat a rajongókat is, akiknek nem. A dumák nagyon betegek, gondoljunk csak az "Acetylene Nirvana Haemorrhoids; Talkin' 'bout your haemorrhoids baby" refrénre a Latex Solar Beef-ben, amin én azért eléggé sokat röhögtem, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Nekem a Willie The Pimp visszatérése is "átjött", szerintem az igen jó szólóval és a második részben hallható pörgõs, gyors ritmussal eléggé felrázza a hallgatót az eddigi, altató-lassúságú nóták által való esetleges lefárasztottságából. A Do You Like My New Car a korong színháziasságát bizonyítja és párbeszédében igen jól érzékelteti a Mothers nem tetszését sok dologgal szemben. Itt-ott visszautal az elõzõ számok szövegeire és közben önfeledt és teljesen beteg. A Happy Together ugye a BULLET (ratatablügyrüksaíííá), ami szintén elég viccesnek és lázadónak hat egy ilyen koncerten, bár ugye a híres Turtles-nótát a Turtles két volt énekese énekli, így fel lehet fogni az egész párbeszédes show-t egyfajta önkritikának is. Véleményem szerint a Lonesome Electric Turkey is jól megállja a helyét a korában, igazi jó, pörgõs progresszív rock. Don Preston kétségtelenül zseniális a moognál. A Peaches sem rossz, bár az tényleg langyosabb egy kicsit, mint kellene, de érdemes belegondolnunk, hogy ez egy koncert. És egy koncert mindig az ottlevõknek szól, akik általában nem elemezgetnek minden egyes hangot. És ez, a Peaches eme verziója kétségtelenül egy koncertdal, mely nem a kritikusok sebészkése alá való. A Tears Began To Fall egy fiúzenekaros baromság, Zappa más számaiban is megfigyelhettük, hogy Frank nem igazán szerette az efféle "Hit Single"-öket. Még annak örülhetünk, hogy a Billy The Mountain és a Lennon-Ono párossal készített "zseniális" produkció csak húsz év után került felszínre, mert ha ezek is a 71-es lemezre kerültek volna fel, az már egy tényleg túlzás lett volna összhangzat szempontjából
Igen lázadó hangvételû lemez, azzal nincs gond, de az igaz, hogy ez a lázadás nincs teljes egyensúlyban magával a zenével. Ezért Frank Zappától ez nem az igazi, de azért nekem tetszik. A zsûri keresheti a dinamikai ívet.
Úgy tudnám összefoglalni, hogy Zappa visszavág mindenkinek, köztük magának is.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.21

Lap elejére

Armen Martirosyan & The Armenian Jazz Band - Mountain Dance

A jó zene nem mindig ott van, ahol keressük. Valamikor egy a zenei gyûjteménybõl kihagyhatatlan lemezt is csak szerencsénk és merészségünk összecuppanásaként tudunk megszerezni. Mert ki gondolta volna, hogy pont egy örmény jazz-zenekarban találjuk meg azt, ami igazán kéne már? Ugye, hogy senki. Én sem gondoltam volna, ha az említett összecuppanás idejében meg nem érkezik, és egy lágy szellõ az agyamban azt nem susogja, hogy most meg kell szereznem ezt, amire egyébként sohase lennék kíváncsi. Igaz, ez a történet egy kicsit sántít, mert én nagyon jóban vagyok az örmény zenékkel, fõleg népzenékkel, és így volt egy kis elfogultságom, de akár így is történhetett volna, mi több, az én esetem valószínûtlenebb, mint a leírtak. A lényeg, hogy megkaparintottam a kincset, ami 2001-ben (ugyanis akkor adatott ki a Mountain Dance címezetû lemez) el is vitte az Armenian Music Award-ot fúziós jazz kategóriában. Tehát érdemes tudni, hogy Örményországban is pezseg a zenei közélet.
Armen Martirosyan-ról annyit írnak, hogy az egyik legjobban fejlõdõ komponista, illetve hangszerelõ manapság, és (ez már az én okfejtésem) valószínûleg nem azonos a hasonló nevû Armen Martirossian-nal, az örmény külügyminiszterrel, bár a hasonlóság szembetûnõ. Tulajdonképpen e zeneszerzõ csak saját hazájában tett szert nagyobb ismeretségre, bár Chick Corea ismeri, sõt, írt egy rövid étvágygerjesztõ ajánlót a lemezhez: "This music is alive and unique, adventurous and beautiful." Gondolhatjuk már, hogy ez semmiképp nem lehet rossz zene, és remélem, Chick Corea mondata felcsigázta önöket. Bon apetit!
Az album nem tartalmaz több, mint harminchárom percnyi zenét, amit sajnálhatunk, mivel ebbõl a zseniális muzsikából még legalább kétszer repetáznánk. A lemez a jazzt és az örmény népzenét olvasztja össze, amibõl egy nagyon sajátos hangzás kerekedik, mintha egy kalandos úton lennénk, ahol tevén kell vágtatnunk, bazárosok kergetnek, lyukakat kell kerülgetnünk, a nap tûz, és a szorult helyzet ellenére boldogok vagyunk.
A zenében tradicionális örmény hangszereket is hallhatunk, amiknek sajátos hangja adja meg a muzsika varázsának egyik felét. A fúvósok közt többek között dudukot, és shvit, az ütõsök közt dholt hallhatunk.
A duduk egy körülbelül három inch hosszúságú fafúvós hangszer két náddal, általában sima lyukakkal, mint a furulya, de néha billentyûkkel ellátva, mint a trombita. Nagyon népszerû, tipikusan örmény hangszer, Djivan Gaparayan talán a leghírhedtebb muzsikus, aki dudukon játszik. A shvi is fafúvós, általában fából illetve bambusznádból készül, hangterjedelme hosszúságától függ, de az általános az a másfél oktáv. Míg a duduk lomha, telt, mély hangjáról, addig a shvi trillázó, libbenékeny, magas hangjáról ismerhetõ fel. A dhol egy nagy, kétoldalú dob (minden dobnak van két oldala, sõt, de azért értik, mire célzok), általában a zenész az ujjaival dobol rajta. Az Asian Dub Foundation muzsikájában már hallhattuk ezt az ütõshangszert.
Természetesen a tradicionális instrumentumok mellett a "szabványos" hangszerek, szaxofon, rezesek, zongora és dob is hallható. Ezek a zene stabil alapját, a népi fúvósok és ütõs hangszerek pedig az ízét adják. És természetesen Martirosyan zseniális témái, zenei megoldási, strukturális bravúrjai.
A korong hat számot tartalmaz. Hat darab energiával teli, zseniális számot.
A lemez címadó nótája, a Mountain Dance úgy kezdõdik, mintha egy üldözõs jelenet aláfestõ zenéje lenne. Már-már klasszikus zenei kvalitású rezese-betolások (stab-ek), közben egy pörgõs percussion-alap dibeg a háttérben. Majd egy gyors váltással, bejön egy lágy fúvós téma, majd egy újabb gyors váltással a fõtéma, az erõsen népzenei beütésû fúvós-dallamokkal, hátrébb a rezesek, mint az a big bandekben szokás egy óriási hangszerként, egyszerre szólalnak meg. A dob és a percussion world music-jazz kontrasztja csak mégeredetibbé teszi a hangzást. Aztán a zseniális bop szaxi-szóló, majd a síp-dhol duóval megoldott lehengerlõ kiállás. A kiállás után a újból berobban a téma, majd egy szép, big band-hez illõ befejezés. Egyszerûen nem lehet ehhez mit hozzászólni. A zongorát alig hallhatjuk, mégis, ha hiányozna, azt megéreznénk. A Bari Luso egy lassú, melodikus hangvételû nóta, egy kicsit Garbarek-es témával és szaxofonszólóval, bár õk vannak keleten, a híres szaxofonmûvész csak onnan kölcsönözte híres hangzását. A trombita nyecmergõ, szordínós hangját már az elsõ szám témájában is hallhattuk. A zenészek kiválóak, szólóik fenomenálisak, egyszerûen hihetetlen az egész. A Masisamba egy gyors nóta, kis brazilos, szambás beütéssel, amire igazán a zongora segít rá. Rövid fúvós behúzások, csípõringatás ottani módra, az örmény éjszakai élet, villogó Moulin Rouge neonfelirat. Az egész olyan, mintha be akarna olvadni a többi harmincas-negyvenes évekbeli big band mû közé, közben, bár nem nagy mértékben, de kitûnik sajátosságával. Egyszerre érezzük, hogy igen, ez az, és hogy nem, ez nem az. Közben ez a szambás-táncos áthallás... Eredetivé teszi azt, ami épp a beolvadásra hivatott. Persze, lehet, hogy nem. Az Eastern Blues a címadó dalhoz hasonló, sok fúvóssal, hihetetlen megkomponáltsággal, keleti beütéssel, persze a keletieknek nyugati beütéssel. Nézõpont kérdése. Még egyszer nem akarom leizzasztani Önöket, és nem szívesen írnám le újból azt a kétmillió szinonimát a zseniális szóra, amit már úgy is leírtam. Egyszerûen zseniális, és kész. Hallgatással le lehet ellenõrizni. A Promenade egy nagyon lassú, nagyon szerelmes szám, Deodato Spirit Of The Summer címû szerzeményétõl kölcsönzött csöpögõsséggel. Szinte már a pop határát súrolja a Santana-s gitárral, ami bár halkan megbúvik, mégis érzi az ember. Ez a nóta az egyetlen, ami már nekem egy kicsit gejl, egy túldramatizált, másfélórás csókjelenetet vetít le a fejemben öt percbe sûrítve. És én ezt nem szeretem. De hát mindennek kell hogy legyen gyengepontja. Az utolsó, Dilijan címû nóta viszont erõs táncos-funkos beütésével, a megszokott módon lenyûgözõ (nyugatiaknak) keleti motívumokkal kihúz minket a könnymocsárból. Egy ünnepélyes befejezés, melynek kettõ és háromnegyed percében vígadhat az egész világ.
Nem is kell már mit mondanom: egészségükre váljék!

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.19

Lap elejére

Antibalas - Talkatif

Afro-beat homársaláta a Ninja Tunes kiadásában 2002-bõl. Amit Fela Kuti megteremtett a hetvenes évek elején, azt ezek a brooklyn-i srácok (akik a Soul Providers-bõl és a Daktaris-ból csöppentek össze, és 1998-ban megalakították a hosszabb nevén is emlegetett Antibalas Afrobeat Orchestra-t) most, a huszonegyedik században is tolják elõrefelé. Zenéjük hihetetlen horderõvel bír. Mint ahogy azt a Black President (Fela Kuti-ra aggatták ezt a nevet) is csinálta, õk is a rituális, afrikai muzsikát ötvözik a JB-s funkkal. A hangzás magával ragadó. Az õsi, "fekete" népzene csak erõsíti és még földalattibbá teszi a szintén '"fekete" funk zenét, és elhiteti velünk, hogy ez tényleg a rabszolgák muzsikája. Erõsen rebellis hangvételû, tiltakozik mindenfajta háború, a hátrányos megkülönböztetés és a nyomor ellen, ami a hetvenes években több értelmet nyert, mint manapság, de az igaz, hogy ezek a problémák, ha többé, ha kevésbé, de mindig meglesznek, amíg világ a világ.
Megfigyelhetõ, hogy általában az a zene sodorja magával a hallgatót, ami tényleg szívbõl jön. Az afro-beat mûfaj a legjobb példa erre, ami még James Brown "Say It Loud, I'm Black And I'm Proud"-jára is képes rákontrázni. Biztos katarzis és merengõ gyapotföldek.
A zenének persze nem csak mondanivalójában kell erõsnek lennie, hanem magában a hangzásban is, amit nem az agyunkkal, hanem a fülünkkel hallunk. Na, a Talkatif címû album, ami az Antibalas Afrobeat Orchestra második lemeze az eddig meglévõ háromból, ebben sem szenved hiányt. Igaz, amikor a zenét dicsérem, akkor a dicséret inkább a mûfajt (és atyját) illeti, mint a bandát, de jó tudni, hogy banda nélkül zene sincsen. Ha már van, onnantól már szinte minden megy magától, természetesen az Antibalas tagjai emiatt a mondatom miatt pépesre vernének. De a hallgatónak akkor is ez a benyomása, Isten bocsássa meg neki. Persze a zseniális témákat a zenekar komponálta, és nem maga a stílus hullajtotta az ölükbe, de azér'... Na, hagyjuk. Nem akarok balhét. Ez a dolog még bennem is dilemma, úgyhogy ezt döntse el helyettem a mélyen tisztelt hallgatóság.
Tehát... Nagyon erõs rezes-banda, ami magát az afro-beat gerincét képezi, "soulful" szaxofon, feszes, az afrikai zenére jellemzõ ritmusszekció, mély, funkos basszus és karcos orgona, rituálékból ismerõs énekstílus, és természetesen a hosszú-hosszú improvizációk. Fela Kuti-nál tapasztalhattuk, hogy a számok átlagidõtartama kábé fél óra. Ezen a lemezen azért nem ennyire súlyos a helyzet, de azért ide is becsusszantak hét perces nóták.
A számok elemzésébe nagy mértékben nem (és kis mértékben sem, tehát NEM) bocsátkoznék bele, mivel azok oly mértékben nem különböznek egymástól, hogy azt szavakba öntve elég jól érzékeltetni lehessen.
Annyit még érdemes tudni, hogy ez a lemez fekete korongon is kijött. Mondhatni, a zenekar is (a nagyobb bevétel miatt) és a közönség nagy része is ezt a formátumot részesíti elõnyben. A Ninja Tunes kiadó is inkább a Dj-k körében tett szert nagyobbfajta ismeretségre. Tulajdonképp csak olyanok kedvéért nyomták ki CD-re ezt, mint amilyen én is vagyok. De ez szinte már minden húzós, új, recsegõ-ropogó funk-mjúzikkal így mûködik, gondoljunk csak a szintén a Ninja Tunes ölében dédelgõ Poets Of Rhythm-re. Már ez a fajta zene is az underground lemezlovag-szcénába bújva éli életét, és csak százévenként egyszer láthatunk ilyen lemezeket a nagy CD-áruházak polcain. Természetesen ez nem baj, sõt, így talán hangulatosabb is. Hogy a klubok zenéjévé vált ez is. Legalább van mi miatt a klubokat járni.
Mindenesetre az Antibalas második lemeze egyszerûen zseniális. Ugyanis ez a cikk szûk mondanivalója. Mindegy, hogy a mûfaj miatt vagy a banda miatt, a lényeg, hogy jó.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.17

Lap elejére

Arne Jansen Trio - My Tree

Egy újabb berlini arc. Arne Jansen, akirõl érdemes tudni, hogy a gitáros, most hozta ki elsõ albumát saját triójával. Eddig a Firomanum nevezetû zenekar gitárosaként alkotott, és valószínûleg e triója mellett ezt a zenekarát sem fogja elhanyagolni. Legalábbis a márciusban megjelent új Firomanum lemez ezt sejtteteti. Mindezek mellett a Katja Riemann Oktett-ben, DanGer-ben (The Danish-German Jazzsextett) a Der 05 Report-ban (Nürnberg/Berlin-Quartett) és Naked Raven-ben is hallhattuk õt. Ezek ellenére túl nagy hírnevet nem szerzett, például neve egy magyar internetes oldalon sincs feltûntetve. Én is csak meresztettem a szemem, hogy miért nem vált ismerté kis országunkban eme nagyon tehetséges és zseniális zenét játszó mûvész. Aztán rádöbbentem, hogy a bandákban, melyekben közremûködött, valószínûleg még Németországban sem túl nagynevûek, nem hogy világhírûek. De hallásom azt súgja, a pasi jó úton halad, ha nem is a világhír, de legalább egy bõvebb ismeretségi kör felé.
A trió tehát Arne Jansen gitárosból, Eva Kruse bõgõsbõl és Eric Schaefer dobos- és percussionistbõl áll. Valószínûleg a bandatagok közül az egyik név sem rémlik sehonnan (Figyelem: Eric Schaefer nem az azonos nevû filmrendezõ, színész és forgatókönyvíró), semmilyen zenekarból, munkásságukat valószínûleg nem ismerjük. Ez azért van, mert csak úgy, mint a bandleader, a bõgõs és a dobos sem tört ki a "felszínre", õk is csak helyi bigbandekben és kisebb szalonzenekarokban, hármasokban, négyesekben játszottak, illetve játszanak.
A zene, nem kell annyit körülményeskedni az elnevezéssel, pop-bop. Leírva igen bizarrnak tûnhet, de mikor meghalljuk, rájövünk, ez a találó elnevezés jellemzi legjobban ezt a muzsikát. Persze nem mindegy, hogy a pop és a bop milyen arányban vannak a muzsikában. Azt kell mondanom, a bop van túlsúlyban, de ez egyáltalán nem probléma. Tulajdonképp a zenekar poppal csak bolondítja a bopot, ami nem mindig bop, de azért a legtöbbször az. Tehát (teljes megnyugvással állíthatjuk) egy jazz-lemezrõl van szó, és egy nem is akármilyen jazz-lemezrõl, ami néha gomolygós, lassú, Pat Metheny-s, néha gyors, trillázós, John Scofield-es. Tehát: Arne Jansen-es.
A Before egy a gomolygós, lassú, Pat Metheny-s fajtából való szerzemény. Sok cin, mely szétmossa a kontúrokat, mélabús gitárjáték, mely az egésznek az alapja, és a még lelombozottabb basszus, mely egyszerre alá- és föléfest, tehát körbeöleli a zenét. Hallatszik, hogy modern, de mégis átfeslik valami régimódiság, és ez az, ami nagyon tetszetõs. Olvastuk, hogy Jansen régebben nagy- és nagyobbfajta zenekarokban is zenélt, a társai meg még inkább. Hát, most már halljuk is. A gitáros ebben a nótában képes három zenésszel egy olyan érzést kelteni bennünk, mintha egy nagyzenekart hallanánk. Egyszerûen zseniális. Hosszú ideig gondolkodtam rajta, mi lehet a titok, ami miatt annyira megfogja az embert ez a hangzás, és végre most nyugodt szívvel állíthatom, megtaláltam. Egyébként valószínûleg a trió nem törekedett e hatás elérésére, és ez csak úgy jött magától (ez abban is megmutatkozik, hogy azért nem túlozták el a szóbanforgó "bigband-szerûséget", és csak árnyalatokban érezni azt), de hát mit lehet tudni. A Nachtgewitter egy jó kis dobintróval kezdõdik, majd bekapcsolódik a szolidhangú, de annál formabontóbb meneteket játszó gitár. A zene, csak úgy, mint az elõzõ számban, még mindig egy ködös, sejtelmes szférában mozog, de itt már sokkal inkább kicsapódik a virtuozitás (hogy ilyen hülyén fejezzem ki magam). Míg az elõzõnek volt egy nagyzenekarian egységes hangzása, itt már sokkal jobban szétválik a három hangszer. Külön van dobos-, külön van gitáros- és külön van bõgõs rész a nótán belül. Mondhatni, itt a Nachtgewitter-ben a Before ellentétérõl beszélhetünk. De itt is beszélhetünk a modernség mellett a régiekhez való ragaszkodásról. A szám végén visszatér a gitártéma, ahogy a nagy könyvben az megvagyon írva. A Go Straight a Nachtgewitter-hez hasonlóan bop-szerû gitártémával lett felszerelve. Az egész szám alapjában véve hasonlít az elõzõre, csak nincsenek olyan drasztikusan elválasztva egymástól a hangszerek. Olyan, mint egy autentikus jazz-trió egyik dala. Na, azért egy kis rockos utánérzés is szorult bele, ne legyen olyan közönséges, de azért nagy újdonságot ne várjunk. Csak színtiszta, jó zenét. A Cielo Argento újból egy lassabb fajta, némi lágy, brazilos ficammal kevert koktél. Csak az a kérdés: ízlés vagy csípõ? De határozottan mondhatjuk: egyik sem. Az árnyalatnyi bossás ritmus teljesen jól illeszkedik a zenébe, tehát ízlésficamról szó sem lehet. Lassúságát tekintve e lágy csípõringatás közben csípõficam veszélye sem fenyeget. Bár a szám végére azért begyorsul a ritmus, és Schaefer végre bebizonyítja, hogy õ tuti, nem a filmrendezõ, aki elõször eszünkbe jut, de emiatt a csípõficam veszélye számottevõen nem nõ. A Last Minute újból egy zseniális, gyors szerzemény újabb, lehengerlõ gitártémával, egy kis metállal és egy kis raggea-vel fûszerezve. Igazából ez az a dal, ami leginkább elmement a korongon. Egy kis pogó, egy kis fû, egy kis jazz. Zseniális felé;pítés, magával ragadó hirtelen váltások hatásvadászat nélkül. A March újból gomolygó, bús, magányosan gitáros. Ezt a hideg-meleg módszert, a gyors és lassú dalok váltakozását már sok lemezen megfigyelhettük. Furcsa, mert Jansen szólójában van valami, ami az orosz rabszolgadalokat juttathatja eszünkbe, néhány fordulat. Egész meglepõ, ugyanakkor ad ennek a homályos, füstfelhõs kompozíciónak valami katonásságot, valami feszességet, ami egy kicsit gatyába rázza az egészet. De ezek pillanatnyi dolgok. Hirtelen azt érzi az ember, hogy ez most kicsit oroszos, és örül, mint majom a farkának. Azért jó ez a My Tree, mert temérdek ilyen pillanatnyi érzés el van benne rejtve. Tulajdonképpen a lemez minden pillanata ilyen, csak minden ember egy másikat vesz észre, és tulajdonít saját magának. A Release hasonló az album elsõ nótájához, a Before-hoz. Profin összeeszkábált, ízléses, Arne Jansen-es. Ugyanúgy érezzük, mintha nagyzenekar játszana. Legalábbis én ezt érzem, és örülök, mint majom a farkának.
Mindig nagy ajándék egy ilyen lemezt hallgatni. Új és örömteli érzéseket gerjeszt bennem. Még akárhányszor meghallgathatom, és mindig azt fogom érezni, hogy amit eme cikkben írtam, nem helyén való. És ez így van rendben.

TurtleKat
2006.04.10

Lap elejére

Iron Maiden - Death On The Road

fém rovat

Hát tisztelt hölgyeim és uraim, megönyöst nem csalódtunk a jó öreg Maidenékben. Amióta csak a piacon vannak senki sem tudta megszorítani õket a saját mûfajukban és ez még valószínûleg így lesz egypár évig. Egyre jobbak lesznek a koncertalbumok, lassan kezdek egyetérteni azokkal a Maiden-rajongókkal, akik váltig állítják, hogy jobbak koncerten mint stúdióban. Engem ugyan még mindig a stúdiófelvételekhez húz a szívem, bár lehet hogy csak azért, mert a személyes favoritom, az 1986-ban megjelent Somewhere In Time címû korongról nincs a birtokomban semmilyen élõ felvétel. Ha valaki tud ilyenrõl, írjon nekem könyörgöm és egy címet vagy egy elérhetõséget is mellékeljen leveléhez.
No, zárójel bezárva, a Death on the road teljesen tökéletes, mondhatni eszményi koncertlemez, olyan amit a Maidentõl el lehet, el lehetett és még egy ideig el is lehet majd várni reményeim szerint. Az egyetlen dolog talán amit hátrányként lehet felhozni, az az, hogy az új albumról, ami a Dance of death nevet viseli és amivel a Maiden megtisztelte hazánkat (t.i. itt fejezték be a Brave new world c. album turnéját Budapesten, a Dance of death-el pedig pár napra rá Debrecenben debütáltak), összesen 6 darab opust hallhatunk, márpedig a maradék 5 szám közt is akadna olyan, legalábbis szerintem, ami pazar koncerdal lenne. No de hát ez csak az én véleményem, azok a szívbemarkoló Dickinson-i sikolyok, azok a csúcsra járatott torzított gitárok Mr. Murray, Mr. Smith és Mr. Gers kezében, a galoppozó basszus Steve Harristõl és az õrült tempójú dobok Nicko McBraintõl azért összedobják azt a megszokott Maiden-hangzást, amibe oly sok ember szerelmesedett bele ezen a Föld nevezetû bolygón. Irigylem azokat akik kint voltak akár a budapesti koncerten, akár a debrecenin, ott, ugyanúgy, mint eddig minden koncerten amit idehaza csináltak, bizonyára történelmet írtak a fiúk.
Kíváncsian várjuk a következõ nagy dobást, valaminek jövõre történnie kell, hiszen Steve Harris 1977-ben alapította a Bandát, és ha számításaim helyesek (nem volt nehéz), jövõre 30 évesek lesznek, ami azért egy elég szép, kerek szám. No majd meglátjuk.

Megtalálható az amazonon

paal
2006.04.06

Lap elejére

Paul Brody's Sawadi - Kabbalah Dream

Paul Brody egy san fransisco-i trombita mûvész, aki már több, mint tíz éve Berlinben él, és az évek során bandájával folyamatos látogatójává vált a minszki, bécsi, vilniusi és egyéb helyeken megrendezett klezmerfesztiváloknak. Többek között már a Klezmatics-szal és John Zorn-nal is dolgozott együtt. Tehát egy hihetetlen zenésszel és komponistával van dolgunk, akinek az utóbbi idõkben alakult és tevékenykedõ Sadawi formációjának muzsikájával foglak titeket, illetve fogom önöket összeismertetni.
2002-ben kijött a banda elsõ lemeze Kabbalah Dreams címmel. John Zorn szokott az lenni, aki az efféle zseni muzsikusokra gyorsan lecsap, fõleg, ha azok klezmerben utaznak. Ez természetesen most is így történt. A Tzadik kiadó karolta fel a trombitást és bandáját, és talán állíthatjuk azt, hogy igazából így tettek szert arra az aprópici hírnevükre, ami van nekik.
A muzsika egyértelmûen zsidó zene gyökerekbõl táplálkozik, a trombita és a klarinét összjátéka csattanásig duzzasztja bennünk azt az érzést, amit egy emberben csak a klezmer képes megidézni. Brody-ék egy nép teljes lelkét és történelmét foglalják játékukba, és ez a kellemetes teher úgy nehezedik ránk, hogy az öröm érzete mellett majdhogynem összeroppanunk alatta. Kétségtelen, hogy ez a fajta muzsika több érzelmet hordoz magával, mint bármi, amit eddig hallottam.
Az egész olyan, mint amikor te narancslevet iszol. Te csak megiszod, de az a narancs valahol megérett, azt valaki leszedte, valaki elhozta, valaki kifacsarta, valaki bedobozolta. A végtermék magába foglalja az egész folyamatot.
A címadó Kabbalah Dream rögtön egy gyorsabb, táncos ritmusú nóta. A trombita és a klarinét csurig tölti a csendet, többet már tuti nem bírnánk ki ájulás nélkül. Jan Hermerschmidt klarinétja és Paul Brody trombitája olyan szívhasogatóan rikoltoznak a semmibe, külön-külön is és egyszerre is, hogy a hallgató minduntalan bekúszna a zenébe, hogy segítsen rajtuk. Mert van ebben a vidámságban valami megfoghatatlan bú is. Hátrébb Brandon Seabrook elektromos gitárja zúz, Martin Lillich bõgõje lohaszthatatlanul lüktet, ezzel támogatva a dobos, Eric Rosenthal táncadalmos pörgedelmeit. A Holy Man's Hum egy lassabb, könnycsurgatós nóta, amely egy kicsit a tangóra emlékeztet, mint ritmusában, mint felépítésében. Elfolyó, pszichedelikus gitárfolyam zubogja alá a rabszolgasorsban senyvedõ fúvósokat. Elõtérbe kerül a bõgõ is egy-egy lassú, szintén nem túl vidám moll-futam erejéig. A basszusklarinét csak tovább növeli szomorkásságunkat. De furcsaságképp végig ott lappang az a pajkos tangó, mert hát az ördögnek is meg kell élnie valamibõl. A Buber's Big Boat újból begyorsít. A gitárt bendzsó váltja, a lassúbúsat fürgevíg. Bár e fürgevíg sem olyan víg, mivel trombita és fafúvós partnere újból valamiféle fájdalomtól megszikkadt, negatív hullámokkal bombáz minket. A dobos halkan elneszel, a bõgõ ütemesen basszogtat (már elnézést...), a fúvósok bús trillákat eregetnek, míg a bendzsó gyapjas birka módjára futkos a háttérben. A When To Sing csupasz trombitával kezd, a többiek csak szuszognak, halkan pengõdnek magukban. Eme szuszogás és pengõdés egyre hangosabbá válik, míg egyszer csak észre vesszük, hogy már a szívünk is ritmusra pumpálja a vért az ereinkbe. Sõt, ha nagyon metaforikusok akarunk lenni, mondhatjuk azt is, hogy a zene már a vérünkben van, akár akarjuk, akár nem. Lelket megmocorogtató, szív és fülmelengetõ fúvóstéma, táncos lábak zarándoklata. A Sleeping On A Rock megint egy elég dinamikus szám, néha fel-felbukkanó, kósza négynegyedekkel. A Közel-kelet minden kincsét csempészi magával amellett, hogy néha a metálra jellemzõ ritmusok váltják a kultúráltabbakat. Bendzsó-sikálással ékesített vigadalmasság némi Miles Davis-es trombitajátékkal elegyítve, csak hogy ne legyen olyan egyszerû az élet. A Floating Sabbath lassú, vonóval csiszolgatott, nyoszolygatott bõgõvel, melodikus, búcsúzó trombitával, dobcséplés nélkül. Késõbb bekapcsolódik a szintén bús, szívfájdalmat gerjesztõ klarinét is, amit a háttérbe kocogva basszklarinét vált. A Sadawi, amely a banda neve is egyben (ez biztosan állítható) egy zseniálisan felépített dal. Zseniális jiddis muzsika, gyors váltásokkal, kemény, ám kultúrált gitárjátékkal és egy zseniális vonós bõgõszólóval. Aztán egy kis fúvós-bõgõs felelgetés, majd megint a téma, a vakító zene öröme. Az ezután következõ szólók is nagyon profin oda lettek téve, tehát panaszra semmi ok nincsen. Az utolsó (Born) Smaller Than egy nagyon kultúrált, halk nóta szolid fújásokkal, miniatûr manõverekkel, és sok-sok Közel-Kelettel. Nagyon sokkal.
Nem tudom pontosan, ki min ment keresztül. De az biztos, hogy sok ember szenvedett azért, hogy most mi ilyet hallgathassunk. Nekik köszönöm, és természetesen a zenekarnak.

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.06

Lap elejére

John Scofield Band - Up All Night

John Scofield-nak is, mint minden más zenésznek, muzsikájában haladnia kell a korral. A gitáros, mint sok más meghatározó jazz-zenész, nem ma kezdte karrierjét, és számtalan híres muzsikus háza táján megfordult már, mint ahogy az õ háza táján is sok híres muzsikus megfordult már. Billy Cobham, Herbie Hancock, Ron Carter, Lary Coryell, Gerry Mulligan, Chet Baker, Charles Mingus, akit akarsz. Gondolj egy híres jazz-zenészre, és õ biztos játszott vele. Játékának olyan karakteres íze, bukéja van, hogy száz mérföld távolságból is fel lehet ismerni. A 2003-as Up All Night címû lemeze elõtt éppen a híres MMW (Medeski, Martin & Wood) trióval készítette el az A Go Go-t, majd a folytatást, a már más zenészeket magába gyûjtõ (Chris Wood azért még szellemként el-elillan fülünkben), de ugyanazt a jazzfunkos hangulatú Bump-ot. Talán ez a két lemeze sikerült a legjobban pályafutása során. Ezután készült el a kevésbé sikeres Works For Me, majd az Überjam Medeski újabb felbukkanásával és a méltatlanul kevésbé ismert Karl Denson fúvóssal. Ez már megszólaltatásában igen csak hasonlít a szóban forgó anyagra, és akkoriban, 2002-ben elég nagy sikereket könyvelhetett el.
Mégis az utánuk következõ lemez nyitja meg az igazán új kapukat a hallgatók elõtt. Az Up All Night samplerekkel, elektronikai kütyükkel kiegészülve egy újfajta, már-már acid jazz-szerû hangzást ad. Talán ezért lehet mondani, hogy Scofield legérdekesebb korongjáról van szó. A jazznek új irányba kellett fejlõdnie, és mint az hallható, tudott is. Természetesen a gitáros újból teljesen belerakta magát, úgyhogy újból egy messzirõl felismerhetõen Scofield-lemezt foghatunk a kezünkben. Ezt az oldalát addig még nem hallottuk, de amint meghallottuk, rögtön tudtuk, hogy õ az.
Vessünk egy pillantást a zenészekre. A ritmusgitáros Avi Bortnick és a dobos Adam Deitch az Überjam-rõl kerültek át erre a korongra, viszont Jesse Murphy-t ezúttal Andy Hess helyettesíti a basszusgitárnál. Nem mintha okos dolog lenne ezt így tényként állítani, de Bortnick és Deitch megjelenésekor a banda zenéje vitathatatlanul teljesen más irányba kezdett el terjedni. A lemezen egy kis fúvós szekció is hallható, amit Craig Handy (tenor szaxofon, "flute", basszus klarinét), Earl Gardner (trombita), Gary Smulyan (bariton szaxofon), Jim Pugh (trombon) és Samson Olawale ("percussion sample") alkot.
Tehát a zene annyiban változott, hogy a tradicionális jazzt, bluest, illetve funkot feldúsították egy kis elektronikával. Ez a lemez érezhetõen több overdubbing-gal készült, mint az elõzõek, viszont szó sincs arról, hogy a zene és a szöszölés aránya egy picit is elbillent volna. Például a lemez elsõ nótájában, a Philiopiety-ben míg a háttérben UFOk cirkálnak, Adam Deitch egy nagyon jó kis zsíros, feszes dobalapot játszik, aztán bejönnek a finom, halk, ám teljesen a helyükön lévõ fúvósok. John Scofield zseniális szólókkal, rövidebb menetekkel, gitársivításokkal és egyszerû sikálásokkal operál, amiket utána néhány profi kéz ráhúzogatott a világot jelentõ sávokra. Bár az elõ zene varázsáról szó sincs, mégis érezzük, hogy nekünk a jazz eme variációja is teljesen megfelel. A Watch Out For Po-Po egy sejtelmes szerzemény, amely egyfajta mozgásra késztetõ funk-lüktetést hordoz magában. A dobon érezhetõ, hogy néminemû utóbuhera áldozatává vált, de pont ez adja meg az egész nóta dússágát. És pont itt a lényeg. Bár elektronikával és samplerekkel bütykölt zenét kapunk, ez a zene mégsem mûanyag. Benne van Scofield és a többiek teste-lelke, és pont ez az, ami megõrzi benne a jót, a muzsikálás örömét. A Creeper címû nótában is ugyanerrõl van szó. Háttéreffektek, apró utószösszentések, modulációk, szinte már tapinthatóak a hangsávok, mégis benne van a zenészek munkája, a zenészek jó, illetve rossz érzései, pillanatnyi hangulatuk, és ez az, ami igazából megadja a dal karakterét. Egyébiránt a Creeper egy terjengõs, bugyborékolós szám "dzsungelos" dobbal, és egy zseniális John Scofield-dal. Nincs mit csinálni vele, mindegy, hogy simán csak be van-e dugva, vagy utólag sávokra van fektetve, egyben van, vagy szét van szabdalva, Scofield az minden helyzetben Scofield. A Whatcha See Is Wharcha Get újból egy zseniális jazzfunk-szerzemény, viszonylag kevés overdubbing-gal, sok fúvóssal, funky gitársikával. Itt látszik, hogy a zenész mindenre képes, ha meg tudja csinálni. Az I'm Listening egy lassú, aranyos, már-már szentimentális nóta, amiben megint ott van az a megmagyarázhatatlan aromája a zenének, amit ha le lehetne írni, nem érne semmit. A Thikhathali úgy kezdõdik, akár valami rituális afrikai tánc. Aztán beüt az keményen zurmogó dobalap, de ennek ellenére az egész megõrzi ezt a 70-es éveke eleji, Fela Kuti-s afro funk érzést. Az garantált, hogy tánc nélkül nem ússza meg az ember. A nóta alján lefojtva zakatol a megállíthatatlan gitársikálás, ráomlik egy adag terjengõs akkordozás, arra pedig a zseniális szóló. A percussion alap, és Andy Hess "tízujjamatmegnyalomutána" basszusa is ezt a rabszolgás-rituálés hangulatot duzzasztja. A Four On The Floor feszes, már-már diszkós pam-pam ritmusa, és szintén már-már diszkós basszusa már-már diszkóssá teszi magát. Erre kerülnek a recsegõ brasszok, és ugye a gitár, és rájövünk: ez diszkó, csak éppen amolyan jazz-diszkó. És mi ezt nagyon komáljuk. A "Four-On-The-Floor" egyébként egyfajta négynegyedes tánczene, ami a 70-es évek diszkózenéjében is megjelent. A Like The Moon olyan, mint a Hold. Romantikus, tükrözõdik a vízben, általában elmosódik, sejtelmességet sugároz, tud kedves és tud gonosz lenni. A nóta lassú, néha altat, néha fullaszt. Olyan, mint a Hold. A Freakin' Disco a Four On The Floor diszkó-érzésének felfokozott változata. Pörgõs ritmus, masszív basszus, effektek zöme és tánc hajnalhasadtáig. Szóló természetesen most sem marad el, csak úgy mint az önkívület és az extázis... Az ember el sem hiszi, hogy egy lyukas korong ilyen élményt képes nyújtani. A Born In Troubled Times lassú, blues-szagú jazz zûrös idõkrõl, alkohollal átitatva. Terjengõs, olyan, hogy egy mézszerû anyagot képez, majd szétcsurog a dobhártyád túlsó felén. Az egész szám azt sugározza, hogy valami nincs rendben, és hogy valami baj lesz itt. Vigyázz, hova lépsz az utcán, és nézz be minden sarkon! Az Every Night Is Ladies Night még egy zseniálisan lüktetõ dal a végére. Ismerõs basszus-szólam, újabb reszelés, zseniális jazzfunk üdítõ fúvósokkal.
Az egész Up All Night olyan, mint valami avantgarde diszkó, olyan, mint amikor vakító fényfoltok szaladgálnának a new orleans-i égbolton. Fõleg az újítás szelleme uralja a lemezt, minden zenész lelke száz százalékig bele lett téve. Hát ezt az ösvényt is tapossák már. Ügyes!

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.05

Lap elejére

Dennis Chambers, Jeff Berlin, David Fiuczynski, T Lavitz - Boston T Party

Erre a lemezre sajnos azt kell mondani, hogy a huszonegyedik század egyik legjobban eltalált jazzrock-albuma. A muzsikusok végig annyira együtt vannak, és olyan egységet kovácsolnak magukból, mintha már húsz, avagy harminc éve együtt zenélnének, és már a negyvenedik albumukat dobnák piacra. Pedig errõl szó sincs. Elsõ lemezük ez együtt, és sajnálattal kell közölnöm, valószínûleg az utolsó is. Ez a lemez egy ajándék a rajongóknak, egy olyan kincs, amilybõl (számításaim szerint) több soha nem fog születni. Ez a négy ember a jazz bonyolult pókhálójának különbözõ szálait mássza, és nagy szerencsének könyvelheti el azt az ember, ha ezek a szálak egy zseniális album formájában az õ életében érnek össze. Annyi elég az egészhez, hogy egy rendkívüli korong jött idén februárban, és biztosíthatom, hogy erre a lemezre még sok év múlva is emlékezni fognak. Mert bármennyire is régi muzsikákból merít erõt, és akármennyire is hasonlít akármihez, egy igazán jó, szimpla jazzrock-album ma már aranyat ér. És kire nem hatnak a dolgok?
Egy kis ismertetés. Dennis Chambers-t már felemlítettem egy hónappal ezelõtt Planet Earth címû albuma kapcsán, ezért ajánlom azon cikk elolvasását is, mert elég fontos dolgok derülnek ki róla benne. A lényeg az, hogy dobos, és az, hogy elég jól nyomja. Jeff Berlin-t a hetvenes évek egyik legjobb basszusgitárosaként tartották számon, többek között Al DiMeola-val, Allan Holdsworth-szel, John McLaughlin-nal és Billy Cobham-mel is zenélt, de szólólemezei miatt is szerethetjük õt. David Fiuczynski a ma mûköd&;#245; talá;;n egyik legjobb funkrock zenekar, a Screaming Headless Torsos alapító tagja, ezzel együtt gitárosa. Medeski-vel késztett albuma indította meg rögös útján (vagy mit szoktak mondani), és azóta megállíthatatlan. Szólólemezei közül a Jazzpunk és a Black Cherry Acid Lab lett igazán híres. T Lavitz sem egy mindennapi figura. Szólólemezei mellett a Jazz Is Dead formációban, és a Widespread Panic számomra azonosíthatatlan, néha igen jó, néha pedig igen selejt muzsikát játszó bluegrassfunk idegbetegségben billentyûzik. És most csak kettõt mondtam. A lényeg az, hogy billentyûs, és a szóban forgó és pácolódó lemez producere. Valószínûleg az õ neve ösztönözte a lemez címének középsõ szavát.
A D'funk'd címû nóta vidámságával, önfeledtségével és zseniális összerakottságával rögtön a hallgató szívébe bújik. A torzított, space-mornyogásokkal telipakolt, már-már a Kraftwerk-re hajazó szintihang, a zseniális gitárjáték, a fürge, kömény basszus, és a feszesség mellett elszöszölgetõ, aszimmetrikus ritmust diktáló dob, leírva akármennyire is széttartónak tûnhetnek, a lemezen egy olyan szétválaszthatatlan egységet alkotnak, hogy csak úgy nézünk. Persze a szintihang mellett elõkerül az öreg, recsegõ-ropogó Hammond B3-as, ami még egy löketet ad az egésznek. Tetszik. A (Great) Ball Of Issues-ban újból hallhatjuk annak a szép, és nagyon drága orgonának a hangját. Egyébként érdemes megfigyelni, ahogy az orgona újra visszajön a divatba. Mindegy... Fiuczynski karattyol egy kicsit a gitárjával, Lavitz hozat magának egy zongorát, hogy megtaláljuk végre a híres, hasonló címû Jerry Lee Lewis- és a szóban forgó nóta között húzódó párhuzamot. Egy nagyon jó kis, a 70-es évekbe csimpaszkodó funk-ot kapunk végeredményül, egy nagy horderejû, már-már dancefloor-számot. Az Around About Way egy terjengõsebb szerzemény egy zseniális T Lavitz keyboard-szólóval (ilyen hangokat igazából utoljára az õsrégi Jazz Jackrabbit nevû játékban hallottam, mindegy...), pörgõs, precízen játékos Dennis Chambers dobbal, egy olyan igazi, Fiuczynski-s idegbeteg gitárral, és egy igazán jó Jeff Berlin basszussal. Az I Hate The Blues... (But Here's One Anyway) egy olyan szívet melengetõ blues-paródia, hogy az embernek a könny is kicsordulna a szemébõl. David elõkapta "fretless", magyarítva "bund nélküli", "bundtalan", avagy "bundátlan" gitárját és egy olyan bugyután és aranyosan bicegõ, Gary Moore-t megalázó gitártémát játszott fel ennek a számnak a kedvéért, hogy tényleg sírva nevettem, mikor meghallottam. Természetesen direkt nagyokat nem baklõttek, csak szolidan rekonstruáltak minden olyan hibát, ami egy blues-ban benne lehet. És valamiért mégis azt érezzük, hogy jó ez valahol. Érdekes. Az All Thought Out nagyon lomhán és unalmasan kezdõdik el. Viszont annál nagyobbat üt, amikor beindul a pörgés, az idegbajos szólókkal, a feltuningolt témával, a feszes basszussal és a Return To Forever-t megidézõ keyboard-dal. Chick Corea-t ebben a mûfajban szinte már nem lehet nem megidézni. Az Emotional Squalor az igazi jazzrock-dal. Változatos téma, sõt két téma is van, és mindkettõ zseniális. A szintetizátor és a gitár összecsengése megadja az egész dal sajátos hangzását. Van valami az egészben, ami a skót népzenére emlékeztethet minket, árnyalatnyi motívumok a fõtémában (az elsõben). A szólók sem unalmasak, végig adnak valami olyat, amit&;#245;l ez a szimpla jazzrock-album mégsem annyira szimpla. Az orgona is zseniális, egyszerûen nincs mit mondani. Mindig mondom, ezt nem olvasni, ezt hallgatni kell. Ilyen jelmondattal sok újságírót tudnának kitenni az utcára. Állapodjunk meg: azt kell olvasni, hogy hallgatni kell. És hogy miért. A Deff 184 egy közel két perc hosszúságú drum&bass részlet, ahol igazán Chambers és Berlin alakít nagyot. Azt veszem észre, hogy a kortárs fúziós zenébe sokan belecsempésznek dnb-s elemeket, gyors dobalapokat, fürge ujjak húrokon való szaladgálásait. Mindegy... A Last Trane nyilván valóan John Coltrane-nek íródott. Egy lassú, drámai, gitáros nóta. Kétségtelenül szép, csak talán egy kicsit túl lett dramatizálva, mert David gitárfutamai már-már egy kalács rock-nóta gitárfutamaihoz hasonlítanak. Talán ez az egyetlen szépséghibája a korongnak. A Constant Comment újból egy zseniális témával ellátott szerzemény funk-os gitársikával és az orgona elsöprõ erejével (ez kicsit mosópor-reklámos, de így van). Chambers hihetetlen dolgokat mûvel a háttérben, szerényen berrgeti dobját. Igazából végig érdemes figyelni a játékát, csak hát az összes zenészét érdemes. A Foxy Morons-nál a fiúk újból vicceskedõ kedvükben voltak, úgyhogy unalmukban összedobtak egy jó kis Deep Purple-ös rock-nótát. Röhögõ görcs zseniális orgonaszólókkal átfûszerezve.
Kész. Nem lehet erre a lemezre mást mondani, minthogy zseniális. Zseniális témákat írtak a lemezre, a többit meg a zenészek csípõbõl megoldották. Én mondom, öregem, ajándék ez a lemez. És igen is nézd a fogát!

Megtalálható az amazonon

TurtleKat
2006.04.02

Lap elejére